Krisztust követve szolgálni – Presbiteri konferencia Balazséron

Az elmúlt évben a menni vagy maradni kérdés foglalkoztatta leginkább Kárpátalja lakosságát, ezen belül a református egyházat is. Idei első lelkész-presbiteri konferenciájukon a maradni és Krisztust követve szolgálni kérdés került a központba. Erről szólt Zsukovszky Miklós esperes áhítata is.
Taracközsi Gerzson munkácsi lelkész, a találkozót szervező beregi egyházmegye missziói bizottságának vezetője a zsúfolásig megtelt balazséri református templomban az egyén, a közösség missziói feladatairól beszélt, hangsúlyozva, hogy valamennyien Isten missziói tervének része vagyunk.
Jelenlétünk, szavunk, tettünk missziói eszköz Isten kezében. De nem élettelen, hanem felelősséggel felruházott eszköz, akinek meg kell tusakodnia, hogy mire és hol akarja használni az Úr. Meg kell ismerni és találni a missziói feladatainkat először a családban, majd a gyülekezetben, kisebb majd nagyobb közösségekben. Igével élő, arra válaszoló szeretetközösségként kell léteznünk. Csak oda küld az Isten áldást, ahol az atyafiak egy akaraton vannak.
Az előadást követően a kiskörzetek vezetői – Szanyi György, Iván Gusztáv, Kacsó Géza és Taracközi Gerzson – számoltak be az elmúlt évben végzett munkáról. Majd a Béthel Konferenciaközpontban körzetenként beszélték meg azokat, illetve próbálták felvázolni az előttünk álló feladatokat, lehetőségeket.
Nagy érdeklődés kísérte Páll László előadását, aki a szórványgyülekezetekről, illetve a tömb elszórványosodásáról tartott előadásában hangsúlyozta, hogy a tömb lazulásának megelőzése végett fontos, hogy megőrizzük az iskoláinkat, a szülőknek a magyar iskolákba kell beíratni a gyermekeket, de mindenképpen emelni kell az oktatás-nevelés színvonalát, az oktatási intézményeket jó lenne egyházi alapokra helyezni, illetve egyházi alapokon működő magyar nyelvű szakképzést kellene indítani.
Mind a tömbnek, mind a szórványnak a megmaradása a gyermekvállalástól függ, hangsúlyozta az előadó, aki statisztikai adatokkal is illusztrálta a negatív demográfiai mutatóinkat, ami a gyülekezetek elöregedéshez, elszórványosodásához, hosszabb távon pedig megszűnéséhez vezet. Szólt arról is, hogy vonzóvá kell tenni református közösségeinket, alkalmainkat, hogy a vegyes házasságok által ne elveszítsük híveinket, hanem nyerjünk új tagokat a házastársakkal, a gyerekeikkel. Nagyon fontos a fiatalokkal való munka, olyan szabadidős tevékenységeket kell számukra szervezni, ahol találkozhatnak, megismerkedhetnek és barátkozhatnak a magyar, a református fiatalok. Páll László a tömbben élő reformátusság szórvánnyal szembeni felelősségére is felhívta a figyelmet, illetve azt szorgalmazta, missziói feladatunknak nevezte, hogy keressük meg a templomainkból, alkalmainkról távol maradókat, tegyük vonzóvá közösségeinket, hogy ők is vágyakozzanak közénk.
Az előadást követően igencsak aktív munka folyt a kiscsoportokban, ahol kielemezték a hallottakat, és javaslatokat fogalmaztak meg. A találkozó Kacsó Géza evangelizációval ért véget.
A lelkész-presbiter konferencia résztvevői köszöntötték a 91. születésnapját ünneplő Gulácsy Lajos nyugalmazott püspököt, aki Pál apostol szavait helyezte a szívükre: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Bölcsességet, egyetértést kívánt az egyház- és gyülekezetvezetőknek, akiknek, mint mondta, nagy a felelősségük, de nagy a lehetőségük is, amit ki kell használni. Arra buzdított mindenkit, hogy a zsoltárossal együtt kérjék a bölcsességet, az útmutatást Istentől: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (Zsoltárok 90, 12).

Marton Erzsébet