Kútba esett álmok

József története biztos ismerős a Bibliából. Ha más nem, gyerekkorodból, vagy általános műveltség, de azért alap, gondolom, megvan.

Szóval József a sok testvére közül egyfajta kiválasztottja volt Istennek. Ezt a kiválasztottságot már gyerekkorában felismerte, bár számára sem volt világos, hogy ez pontosan mit is jelent. Álmokat látott. Tetézte a dolgot még az is, hogy mivel a legkisebb volt, ezért apja látszólag jobban szerette a többieknél. Szép ruhát vett neki, óvta még a széltől is. Szóval eléggé előkelő helyet foglalt el a szülői házban. Egy alkalommal elmesélte álmait a családjának, akik hogy is fogalmazzak, hogy ne legyen túl profán, szóval maradjunk annyiban, hogy nem fogadták kitörő örömmel az egészen sajátos álmokat. Az álmok ugyanis arra utaltak, hogy a család minden tagja előtte fog majd hajbókolni. Kedvenc gyerek ide vagy oda, azért mindennek van határa. Apu dühös lett. Gondolom, anyu sem igazán volt elragadtatva legkisebb fia nagy álmaitól. Biztos féltették is, nehogy elszaladjon vele a ló. Lehet, hogy még össze is dugták a fejüket, mit rontottunk el? Talán túl sokat engedtünk meg ennek a gyereknek? Mivel akkoriban még nem voltak „hogyan neveljük kamasz gyerekeinket” és hasonló című kézikönyvek, és nem ismerték a kamaszhatárokat, eléggé megijedhettek Józsefke álmaitól.

Lényeg a lényeg, hogy a „féltőn szerető” idősebb testvérek megoldották a dolgot, és amikor József elvitte nekik az aznapi betevőt a mezőre, megfogták, letépték róla a menő ruhát és bedobták egy kútba. Hosszú bemelegítés után elérkeztem ahhoz a részhez, amiről igazán írni akartam.

A történet kiteljesedik, és tényleg sokra viszi József, arcátlanul sokra, de az még sok-sok év múlva áll össze, sok-sok szenvedés és küzdelem, kihívás és harc következményeként. Arról talán majd egy másik bejegyzésben. Most maradjunk a kútnál.

Mi van akkor, amikor kútba esnek az álmaid. Amikor eljutsz egy olyan pontra, ahonnan úgy érzed, nincs kiút. Mi van akkor, amikor magadon is röhögnél, ha előhozakodnál korábbi Istentől kapott ígéreteiddel. Mi van a kiszolgáltatott helyzetekkel? Mi van akkor, amikor minden realitás leszámítva azt, hogy van egy Isten, aki, mindenezek fölött ott áll. Amikor azok támadnak ellened, akiktől legkevésbé számítottál volna erre? Mi van a kilátástalansággal? Kútba esett tervekkel, látásokkal. Mi van a berekesztettséggel? Mi van akkor, amikor mélyen vagy, bezártak, bedobtak, this is sparta, és lendület, kút feneke, üdv a valóságban?

Azt gondolom, hogy ez csak igazán a próba. Könnyű a diadalban nagy látásokat és terveket szövögetni, de ember legyen az a talpán, aki előtt egy nem létező jövő áll egy nagyon is létező jelennel, ami jobb lenne, ha nem is létezne. Van, hogy mindazok, akikben bíztál, magadra hagynak. Kútba vetnek. Elárulnak. Becsapnak. Kihasználnak, majd eldobnak. Van, hogy újra kell értékelned mindazt, amit eddig biztonságnak gondoltál.

Egy pillanatra próbáltam belehelyezkedni József helyzetébe. A kútban. Könnyű kintről befelé beszélni, de benne lenni, ott lenni a bőrében, érezni a légszomjat a bezártság eredményeként. Ott lenni a kútban. Józsefnek lenni. Beleérezni magad a helyzetbe. Kigúnyolt és megcsúfolt próféta. Udvari bolond. Isten bolondjai. Szóval benne lenni a kútban. És akkor rádöbbentem, hogy nincsen talán alkalmasabb hely arra, hogy az ember kiszakadjon a környezete által olyannyira befolyásolt valóságból, mint egy kút. Hiába nézel oldalra, nincs ott semmi, csak egy fal. Alattad a kiszáradt mélység. Csak egy irányból jön fény. Csak egy irányba nézhetsz. A kút megtanít felfelé tekinteni. Ahogyan ezt most leírtam, az jutott eszembe, hogy ez de kegyesen hangzik. És tudod, tragédia, hogy ez jut eszembe. És tragédia, amikor egymást és önmagunkat nem a felfelé tekintésben rejlő erővel biztatjuk. Amikor már „túl kegyes” minden, ami nem emberi. Amikor annyira realisták leszünk, hogy már csak a kút létezik, és te, amikor már a semmi is csak egyre fogy, ahogyan Baka írja a De profundis című verésben. Tragédia, amikor kellemetlen kimondani, hogy Isten ott van Józseffel a kútban. Ott van veled a kútban. Ott van a mélységben veled. Nem vagy egyedül. Hogy az ő keze benne van a történetben. A kút is egy állomás a finish felé, ahol Isten tervei megszégyenítően látványos sikert aratnak. De addig marad a kút, és a választás. Sajnálod magad a kútban, vagy felnézel, mert csak ezt a két dolgot teheted. Vagy sajnálod magad, és önértelmezésed keresztjén megfeszülsz, vagy felnézel, hogy lásd, más már ezt megtette érted. Hogy ne maradj a kútban.

József győzelemre jutott. Meghajoltak előtte hatalmasok, és persze a családja is. De ez nem a megsemmisítő csapás volt, hanem József formálódásának a végeredménye. Nem reváns, hanem segítő jobb. Az, amit ő nem kapott senkitől a kútban, CSAK Istentől!