Máté evangélista, a megvetett bűnösből lett szent
Szent Máté evangélistát Jézus maga hívta tanítványai közé, pedig a korabeli zsidó közfelfogás szerint nyilvános bűnös volt, hiszen Kafarnaumban megvetett szakmát űzött, adószedőként kereste kenyerét. Emléknapját ma tartják a keresztény világban.
Az apostolok sorában Mátét a hetedikként vagy a nyolcadikként szokták említeni. Érdekes összefüggést tár fel mindez, hiszen a számok a Biblia mindkét könyvében túlmutatnak önmagukon és saját jelentéssel bírnak.
A hetes szám az isteni tökéletesség, a teljesség, befejezettség kifejezőjeként több százszor szerepel a Bibliában. Elég, ha csak a teremtés történetére gondolunk, ahol is Isten hat nap alatt megteremti az egész világot, majd a hetediken megpihen.
A hetes szám egyébként magánál Máténál is felbukkan, mégpedig akkor, amikor evangéliumában Jézus hét példabeszédéről ír, a fejezetet pedig e nyomatékosító kérdéssel zárja: „Megértettétek mindezeket? Igen – felelték” (Máté 13).
A teljességet szimbolizáló bibliai hetesnél nem kisebb titok hordozója a nyolcas szám, amelynek rögvest kettős jelentése is van: egyrészt nem kevesebbet, mint magát az isteni transzcendenciát jelöli, másrészt pedig a beteljesedettséget. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a szent hagyományok Mátét az apostolok sorában e két szám egyikével említik, akkor máris érthetővé válik, hogy Jézus környezetének egyik jelentős személyiségeként kell reá tekinteni.
Még a neve is erre utal, hiszen a Máté azt jelenti: Isten ajándéka.
A számmisztika mindegyik jelentése illik Mátéra, az amúgy Lévinek is hívott adószedőre.
Isteni meghívását így írja le az evangélium: „Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: Kövess engem! Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta a házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel? Jézus meghallotta, és így válaszolt: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Máté 9,9-13).
Máté haláláig követte mesterét. Megingás nélkül, sziklaszilárdan. Neve alatt maradt fenn a Jézus életét bemutató evangélium. A szent hagyományok szerint héber nyelven írta, valamikor i. sz. 50 környékén. Noha az utóbbi időben ezt a tételt számos kutató kikezdte, feledésbe már csak azért sem borulhat, mert a korai keresztény egyház egyik legnagyobb teológusa, az amúgy a mai Csáktornya közelében 340 körül született szent Jeromos a De viris illustribus című művében kijelentette: „Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában.” A kritikusok ezzel szemben azt tartják, hogy az evangéliumot az apostol egyik tanítványa írhatta, valamikor i. sz. 80-90 körül.
Bármi is az igazság, tény, hogy Máté evangéliumával kezdődik az Újszövetség.
A keresztény szimbolikában angyalként vagy ifjúként ábrázolják. Lukácsot bika, Márkot az oroszlán, Jánost pedig a sas jelképezi. A Magyar katolikus lexikon szerint az angyal a megtestesülés, a bika Krisztus áldozati halálának, az oroszlán a föltámadásnak, a sas pedig a mennybemenetel képe.
Egy másik értelmezés szerint az evangéliumok sorát nyitó Máté azért kapta az ifjú képét, mert írását Krisztus emberi családfájával kezdi, Lukácsot azért jelképezi a bika, mert az ószövetségi áldozatokról beszél, Márk azért az oroszlán, mert az oroszlánok lakóhelyére, a pusztába kivonuló Keresztelő Szent Jánossal kezd, János pedig azért a sas, mert a Logoszról, vagyis Istenről szóló sorai sasként szárnyalnak.
Forrás: hirado.hu
Nyitókép: Jusepe de Ribera festményén Szent Máté (Forrás: Wikipédia)