Mélységből a magasba – avagy évzárás a FRIGY-ben
Portálunkon számos alkalommal adtunk már hírt a beregszászi Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezetről (FRIGY). Ennek pedig az a nemesen egyszerű oka, hogy e fiatalokból álló, rendhagyó gyülekezet üde színfoltja nemcsak a református, hanem a teljes kárpátaljai vallási palettának.
A FRIGY kötelékébe tartozó – zömében főiskolás – fiatalok nemcsak egy közösséget kapnak, ahol hitüket gyakorolhatják, ahová tartozhatnak, hanem megtanulják azt is, hogyan kell gyülekezetben élni, felelősséget vállalni
önmagukért és a közösségért. Bár a gyülekezet sok tekintetben valóban rendhagyó egy átlagos gyülekezethez képest, az alapok ugyanazok. Így például e főiskolai közösségnek is vannak elöljárói: Maksai Attila lelkész és a gyülekezet által megválasztott presbiterek szervezik a közösség mindennapjait. A gyülekezet egyik specifikuma, hogy tagjainak egy része évenként cserélődik: a végzős diákok távoznak, helyükre pedig megérkeznek, ha úgy tetszik, „berepülnek” a „gólyák”. Ennek megfelelően pedig presbitereket is évenként kell választani. E fontos esemény idén május 21-én, a FRIGY évzáró istentisztelete keretein belül zajlott. Mivel a megválasztandó hat presbiter posztjára ekkor csak öt jelölt kapott megfelelő szavazatszámot, második fordulóra is szükség volt – ahogy az egy „rendes”, „nagy” gyülekezetnél is lenni szokott. Ezt pedig május 28-án, a FRIGY immár hagyományos, ez alkalommal a főiskola Kölcsey kollégiumának Hallgatói Önkormányzatával (HÖK) közösen szervezett évzáró bográcsozásán bonyolították le. A gyülekezet ily módon Palkó Ádám, Gerő Sándor, Birtók Ferenc, Kopasz Márta, Sütő Réka főiskolai hallgatóknak és Darcsi Karolina tanárnőnek szavazott bizalmat.
önmagukért és a közösségért. Bár a gyülekezet sok tekintetben valóban rendhagyó egy átlagos gyülekezethez képest, az alapok ugyanazok. Így például e főiskolai közösségnek is vannak elöljárói: Maksai Attila lelkész és a gyülekezet által megválasztott presbiterek szervezik a közösség mindennapjait. A gyülekezet egyik specifikuma, hogy tagjainak egy része évenként cserélődik: a végzős diákok távoznak, helyükre pedig megérkeznek, ha úgy tetszik, „berepülnek” a „gólyák”. Ennek megfelelően pedig presbitereket is évenként kell választani. E fontos esemény idén május 21-én, a FRIGY évzáró istentisztelete keretein belül zajlott. Mivel a megválasztandó hat presbiter posztjára ekkor csak öt jelölt kapott megfelelő szavazatszámot, második fordulóra is szükség volt – ahogy az egy „rendes”, „nagy” gyülekezetnél is lenni szokott. Ezt pedig május 28-án, a FRIGY immár hagyományos, ez alkalommal a főiskola Kölcsey kollégiumának Hallgatói Önkormányzatával (HÖK) közösen szervezett évzáró bográcsozásán bonyolították le. A gyülekezet ily módon Palkó Ádám, Gerő Sándor, Birtók Ferenc, Kopasz Márta, Sütő Réka főiskolai hallgatóknak és Darcsi Karolina tanárnőnek szavazott bizalmat.
A „hivatalos” évzáró bográcsozással azonban nem fejeződtek be a FRIGY e szemeszterre tervezett programjai. Nem maradhatott el ugyanis az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő FRIGY-túra, melyet a Rákóczi-főiskola Földtudományi Tanszékével karöltve szervez meg félévenként a gyülekezet. Ezen az eseményen nemcsak a FRIGY-tagok, hanem „külsősök”, barátok, ismerősök is részt vehetnek. Ennélfogva június 7-én majd’ negyvenen indultak útnak Beregszászból, hogy két csapatban, különböző útvonalakkal meghódítsák a Kárpátok egyik meredek csúcsát, a Pikujt. A Pikuj vagy más néven Pokol-bérc az Uzsoki- és a Vereckei-hágó által határolt Beregi-Határkárpátok legmagasabb része. Nevének mintegy ellentmondva, a gerincből kiemelkedve egészen 1408 méter magasba nyújtózkodik, mind közelebb a Teremtőhöz. A Kárpátalja.ma hírportál rendszeres olvasói több ízben is találkozhattak Legendák Kárpátalján című rovatunkkal, melyben számos alkalommal megállapítottuk: a Kárpátok hegyei egyszerűen gyönyörűek. Vadregényes táj vesz körül bennünket, melyről sok honfitársunknak még csak fogalma sincs. A hegyek legendáinak nyomában járva fenséges élmény megállni a csúcson, hogy aztán – egy pillanatra a világ tetején érezve magunkat – mély lélegzetet vegyünk, és néhány hosszú másodpercig igazán közel érezzük magunkat emberek és hegyek Urához… S bár többnyire arra emlékszünk vissza legszívesebben, milyen érzés végre elérni a célt és a hegytetőn állni, azért egy ilyen túra sok minden másra is alkalmas. Erő- és kitartáspróba, saját határait feszegeti az, aki vállalkozik egy ilyen útra. Csapatépítő, összekovácsoló lehetőség, hiszen minden egyes hegymászó számít, nincs „leírható veszteség”. Ember(meg)ismerő próba: ki az, aki ott van és kezet nyújt, ha túl meredek a szikla és csúszik a vízmosás, s ki az, akitől nem kapjuk meg ugyanezt…Hogy kiben mit hozott elő a Pokol-bérc, annak csak e lehetőség elkészítője, ég és föld Ura a megmondhatója. Hiszen volt e túrán öröm, megfáradás, „feladom”-sóhaj, kitaposott ösvény és úttalan út – minden, ami egy emlékezetes kirándulás kelléke lehet. Egy azonban biztos: ahogy a Pokol-bérc vad útjain nehezen bár, de a mélységből a magasba törhetünk, úgy emelhet Ő ki az mindennapi mélységeinkből, az (örök) élet poklából.
Ezúton tehát jelentjük, a FRIGY él és a nyári szünet után reménység szerint ismét esélyt kínál majd minden érdeklődőnek egy tartalmas, emlékezetes, Istent követő felsőoktatási életformára. Adja Isten, hogy senki ne szalassza el ezt a különleges lehetőséget!
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma