Mert úgy szerette…

Van egy mondat, amit úgy is neveznek, hogy a Biblia dióhéjban. S mint ilyen, a legtöbben könyv nélkül tudjuk idézni:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16)

A Bibliában több helyen olvashatunk arról, hogy milyen az Atya szíve, de talán itt van megfogalmazva a legteljesebben.

Az isteni szeretet nem kirekesztő: átöleli, magához hívja az egész világot, válogatás nélkül, a legutolsó bűnöst ugyanúgy, mint a legtökéletesebb szentet.

Az isteni szeretet önfeláldozó: nem a maga hasznát nézi, nem a maga kárát félti, hanem azét, akinek szüksége van erre a szeretetre.

Az isteni szeretet féltő, megmentő, mindig jelenlévő, ugrásra kész. Mert tudja, hogy az esendő ember tehetetlen, telhetetlen, elveszett, ugyanakkor a legvégsőkig ellenálló. 

Az isteni szeretet ajándék: kiérdemelhetetlen, megfizethetetlen, kibontás nélkül megismerhetetlen.

Mert úgy szerette… és úgy szeret…

Isten úgy szerette ezt a világot, és benne téged, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha hiszel benne, akkor ne maradj elveszett, még csak az érzés szintjén sem, hanem örök életed legyen. Ez az egyszülött Fiú már itt a földön sem csupán vegetálást kínál, hanem az élet teljességét.

És Isten úgy szereti a világot, hogy újra és újra odakínálja neki az egyszülött Fiát. Amikor este megszólalnak az énekek, nem szép érzéseket akarnak kelteni bennünk, hanem bizonyosságot: van Megváltónk, velünk az Isten, egyenes utunk van a mennyei magasságok felé.

Várhatsz nagy csodákat ezen a napon, de ennél nagyobb ajándékot senki nem adhat neked.

Olasz Tímea

Forrás: TeSó blog