Mindenki egyért

Szerző: | 2014.09.02., 13:52 | Hitélet

Száznyolcvanan tanácskoztak a Kárpát-medence számos pontjáról a harmadik Konfi+ konferencián augusztus 24. és 27. között Balatonszárszón. Szociológiai, fejlődéslélektani kérdések mellett speciális gyülekezeti kontextusokkal, illetve jó gyakorlatokkal is megismerkedhettek a résztvevők.

Coaching, időgazdálkodás, szexualitás, lelkiségi típusok – csak pár a Konfi+ műhelyei közül. A nemrégiben Balatonszárszón megtartott konferencia szinte összefoglalhatatlanul sokszínű programot kínált résztvevőinek, akik között tradicionális és modernebb gyülekezetek lelkészei, ifivezetői, egyetemi lelkészek és ifjúsági mozgalmak munkatársai is jelen voltak.
– A témánk az üzenet: a 18-30 éves korosztály megszólítható. Mindenki egészen más kontextusból jön, mi abban szeretnénk segíteni, hogy a saját szolgálati profiljának fejlesztéséhez találjon segítséget – mondta Szontágh Szabolcs, a programot szervező Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője.
A három és fél nap alatt alapos szociológiai áttekintés után a fejlődéslélektanon át egy egyetemi, majd egy hagyományos gyülekezet életére nézhettek rá a résztvevők az előadások segítségével a rendkívül szerteágazó tematikájú rendezvényen.
– Ebben az életkorban már nem tudjuk olyan biztosan körbejárni, milyen lehetőségei vannak az egyháznak a fiatalok megszólításában, mint például középiskolás korban. A fiatal felnőttekkel foglalkozás tulajdonképpen már a senkiföldje, ahol már nincs jól felépített háló, nincsenek jól körülkerített szolgálati területek sem parókiális, sem intézményi értelemben, nincs keret, ami a gyülekezetekben tartsa a fiatalokat – tette hozzá Szontágh Szabolcs.
Felvetődik a kérdés: ha nincsenek keretek és nincsenek válaszok, akkor mire szolgál a Konfi+ konferencia?
– Fontos látni azt a kettősséget, ami a Konfi+ témájában is megjelenik: (Ne) Engedd el! Engedjük el, hogy valamit, amit nem tettünk meg eddig, azt már nem pótolhatjuk, de mégsem mondhatunk le csak úgy a fiataljainkról. Sok területen megszólíthatók, de már nem olyan direkt módon, mint 18 éves korukig. A konferencián tabuk nélkül, nyíltan beszéltünk olyan, ezt a korosztályt foglalkoztató alapkérdésekről, mint például a szexualitás vagy az időgazdálkodás. Ezek a témák fontosak a fiataloknak, és azt látom, hogy sokszor félénken, felületesen vagy akár demagóg módon foglalkozunk velük, pedig ez a napi realitás, amiben a fiataloknak helyt kell állni. A kérdés, hogy mi tudjuk-e őket segíteni Isten Igéjével ebben a helytállásban. Isten Igéje van olyan mély, hogy segítséget leljen benne a fiatal, de sokszor mi nem vagyunk képesek rá, hogy alázattal, konkrétan, bátorítva, ebben a mélységben értelmezzük az igét.
A konferencia folyamán többen is megfogalmazták azt az aggodalmukat, hogy irányt vétett a református egyház, és a tanítás mellett elfelejtkezik azokról a lehetőségekről, ahol megérezhetővé válhatna Isten szeretete: ilyen például a dicsőítés, a rétegalkalmak, ilyen lehet a sokak által nem kedvelt Alpha-kurzus is.
– Azt gondolom, ha nem élünk az Ige konkrétságával, elmegy tőlünk a fiatal, mert nem kap olyat, amibe kapaszkodhat, a tanítás tehát nagyon is fontos. Abban vagyunk sokkal inkább gyengék, hogy nem létesítünk olyan előszobákat, ahol értelmezhetővé válik az egyház tanítása. A fiatalok párbeszédre, meghallgatásra vágynak, nem kioktatásra – ezzel kapcsolatban bőven van még tanulnivalónk. Sokszor kioktató és gőgös a kommunikációnk, erre valójában senki nem kíváncsi, mi is leginkább csak hozzászoktunk már ehhez – de miért járna egy fiatal olyan közösségbe, olyan emberek közé, ahol őt folyamatosan csak kioktatják? – vetette fel Szontágh Szabolcs.
Milyen gyülekezet az, ahová szívesen mennek a fiatalok?
Lovas András, a gazdagréti gyülekezet lelkipásztora Newbigint idézte előadásában: a küldetéses gyülekezet a magasztalás és az igazság közössége, ahol újra és újra elmondják az ember rendeltetésének igaz történetét. Az ilyen gyülekezet szereti környezetét, támogatja tagjai missziói küldetését a világban a kölcsönös felelősségvállalás és a remény közösségeként. Lovas András kiemelte: hamis dilemma szembeállítani a tradicionális és a modern gyülekezeteket, és stílusbeli kérdéseket helyezni a kulcskérdés elé, jelesül, hogy a gyülekezet kész-e változni, ugyanakkor kész-e segíteni tagjait az evangéliumi átformálódás útján, hogy egzisztenciális tapasztalatot, közösségi élményt szerezzenek, fejlődjenek erkölcsben, tudásban, lelkiségben, és gazdagíthassák közösségeiket a Lélek ajándékaival. Mindezt miért? Mert Isten, aki a világ Ura, helyre szeretné állítani, amit jónak teremtett, de az ember megrontott: a kapcsolatokat. Ezért készítette elő Jézus Krisztus, a világ Ura eljövetelét, akinek tanítványai a helyreállítás feladatát kapták. Isten Jézusban egybefoglalt mindeneket – olvassuk az efézusi levélben. Minden a helyére kerül – ez az evangélium reménysége a fiatal felnőttek között végzett misszióban is.
Bagdán Zsuzsanna

Forrás: parokia.hu

Pin It on Pinterest

Share This