Missziós csendesdélután Somban
Július 31-én ismét megtartotta csendesdélutánját a szenvedélybetegeket mentő misszió. Ezúttal a Somi Református Gyülekezet látta vendégül azokat, akik Isten színe előtt akartak elcsendesedni és a bizonyságtételek által megerősödni ezen a vasárnapon.
A csendesdélután részvevőit Dancs Edina, helyi lelkipásztor köszöntötte, a 107. Zsoltár 1. versével kérve áldást az együttlétre.
A bizonyságtevők között különböző korosztályok képviseltették magukat. Zekurics József (Nevetlen) története elsősorban a fiatalok számára volt tanulságos, Varga Lajos (Újlak) bizonyságtétele során nyilvánvalóvá lett: a keresztyéneknek is lehet része megpróbáltatásokban. Imre Attila (Beregszász) arról beszélt, hogyan jutott el az öngyilkosság gondolatáig, majd Bence Endre (Feketepatak) elbeszéléséből kitűnt: az élet második harmadában sem késő szabadulást kérni.
János evangéliumának kilencedik részéből olvasott fel válogatott verseket id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora. Az igehirdetés során arról tett bizonyságot, hogy ahol megáll a Názáreti – ahogy a vakon született ember életében is beigazolódott –, mindig történik valami.
Jézus példát mutat számunkra, hogyan viselkedjünk a koldusbotra jutott emberekkel. Nem bűnbakot keres, ahogy gyakorta mi tesszük, hanem segítséget nyújt.
Ebben a történetben nem egyszerű gyógyításról olvasunk, a teremtéstörténet ismétlődik meg benne: Isten valamit önmagából ad, világosságot teremt – fogalmazott a lelkész. Az új élet feltétele tehát: hallani az igét, megfogadni tanácsát, és részese lenni a csodának. Ha a csodára legyintünk, azt az Urat vetjük meg, aki megcselekedte azt, figyelmeztetett.
Jézus azoknak jelentette ki magát, akik gyermeki hittel tudtak hinni benne. Az önigazultaknak, azoknak, akik mindent tudnak, marad a koldusélet…
A csendesnap megszokott módon szeretetvendégséggel ért véget, amit most a somi asszonyok készítettek el.
s.k.