Nagyböjt öröme

Talán elsőre meglepően hangzik az, hogy a böjt nemcsak lemondás és önsanyargatás, hanem valódi öröm is lehet. Pedig ez egyértelmű annak, aki legalább egyszer már végigjárta ezt a böjti utat.

Szándékosan az út szót használom, mert mint ahogy egy útnak is van célja és vannak állomásai, ugyanúgy a böjtnek is van célja és vannak állomásai. Hogy mik ezek? Arra a Keleti egyházunk azokkal az evangéliumokkal ad választ, amelyeket vasárnapról vasárnapra felolvasunk ezen időszakot megelőzően. Szertartásaink valódi és kiforrott tapasztalatát mutatja az, hogy ezek az evangéliumok lélektanilag mennyire az emberre vannak szabva. Ez az öt szakasz, mely a Nagyböjtöt megelőzi, mutatja a böjt célját, és követi az emberi lélek legfontosabb rezdüléseit. Igazából nem öt történet, hanem egy, amely mindnyájunk felkészülésének útja kell, hogy legyen.

Zakeus története az Isten után vágyakozó ember leírása, aki minden akadályt legyőző vággyal indul el a Teremtő felé.

Az alázat és a bűnbánat jelenik meg a vámos és a farizeus példázatában. Az Isten is csak azokat a bűnöket tudja megbocsátani, amelyekkel magunk is szembesülünk.

Az atyai szeretetbe visszatérő fiú, aki felfedezi igazi örökségét, az istengyermekséget – áll előttünk példaként a tékozló fiúról szóló evangéliumban.

A húshagyó vasárnap az utolsó ítéletre hívja fel a figyelmünket, arra, hogy életünknek és tetteinknek valódi súlya van. Cselekvésre kell, hogy ösztönözzön minket.

A vajhagyó vasárnapon megjelenik a böjt lényege és célja. „Ahogy a ti kincsetek, ott van a szívetek is”. A mi kincsünk maga az Isten. Semmi más nem lehet értékesebb Nála. A lemondás és az önmegtagadás ezt fejezi ki.

Egyetlen egy történet. Az Isten után vágyakozó ember története, aki alázattal és bűnbánattal tér vissza az atyai szeretetbe, tudomásul veszi tettei súlyát és értelmét, és felfedezi élete igazi kincsét, az Úr közelségét.

Csak ezzel a ráhangoltsággal lesz számomra értékes a böjt. Csak így érthetem meg a Nagyböjt örömét.

Lődár Jenő

mezőgecsei gör. kat. áldozópap