Nem vagy jelentéktelen!

A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.

Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

Zsolt 139,1-18.

NEM VAGY JELENTÉKTELEN!

Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. (Mt 10,29-30)

Nincs a földön két egyforma lény. Isten mindenkit különlegesnek teremtett. Különbözőek az ujjlenyomataink, a hangunk, a szemünk és a DNS-ünk. Soha, senki nem volt ugyanolyan, mint te, és a jövőben sem lesz. Jóllehet a leszármazottaid hordozni fogják a DNS-eid egy részét, senki sem lesz ugyanolyan.

Teremtőnk az üdvösséget, és a vele való közösséget személyesen adja. Nevünk be van vésve Isten tenyerébe. (Ézs 49,16) Ha egy anya elfelejtkezne is gyermekéről, Isten soha nem felejtkezik meg rólunk. (Ézs 49,15) Szövetséget köt velünk, kötelező érvényességű megállapodást. Isten már azelőtt szeret minket, hogy eldöntöttük volna, hogy szeretni akarjuk őt.

Jézus, az Isten Fia meghalt a kereszten érted, és értem. Fontosak vagyunk Isten számára. A Bibliában számos helyen olvasunk arról, hogy Isten törődik az egyénekkel – az egyetlen elveszett báránnyal (Lk 15), a samáriai asszonnyal, akit a saját népe megvetett (Jn 4), az özvegyasszonnyal, akinek az egyetlen fia halt meg (Lk 7), és még sokakkal. Isten nem azt kéri tőlünk, hogy emberi mérték szerint legyünk nagyok. Mindössze annyit kell tennünk, hogy szeressük Istent, ahogy tudjuk.

Imádság: : Szerető Urunk, segíts, hogy úgy lássuk magunkat, ahogy te látsz minket. Ámen.

Isten mindenkit önálló személyiségként szeret.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK JELENTÉKTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!