Nőszövetségi konferencia
A nő a Bibliában, a családban
Boldogok, akik nem csupán meghallják, de szívükbe is fogadják Istennek szavát, akik Jézussal mennek az úton, akik Rá figyelnek mindenkor, akik mernek Vele a mélyre evezni – mint tette azt Péter -, hangsúlyozta nyitó áhítatában Sipos Kálmánné Bihari Katalin dombrádi lelkésznő, aki a Lukács evangéliuma 5. részének 1-től 11-ig terjedő igeszakaszai alapján hirdette Istennek igéjét a szeptember 17-én Beregardóban megtartott nőszövetségi konferencián.
A megjelenteket Orbán Sándorné Jana Erzsébet, benei tiszteletesné köszöntötte, Isten áldását kérve a nőszövetségi konferencia munkájára. Papp Mónika (Debrecen) lelkésznő előadásában a bibliai asszonyok helyzetét elemezte. Az Ószövetségben, a teremtéstörténetben fontos kijelentéseket olvasunk: Isten saját képmására teremtette a nőket is, segítőtársul állította őket a férfi mellé. Az Újszövetségből tudjuk, hogy Jézus elfogadta a nők szolgálatát. Jézus minket is szeret, értünk is meghalt, mondta. Áldássá kell hát lennünk. Ma az a feladatunk, hogy megkeressük Isten számára, Ő elé vigyük családtagjainkat.
„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött” – idézte a Márk 9, 37-et Sipos Géza, a beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány vezetője, aki arról az áldozatos munkáról szólt, amit az alapítvány végez az elhagyott, árva gyermekek családba juttatása érdekében. Felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak a tiszabökényi családtípusú gyermekotthon anyukájának, Kincses Tímea bizonyságtétele által. Tímea és férje, István 2 vérszerinti gyermekük mellé még hat elhagyott kisdedet fogadott otthonába. Második gyermekük akkor született, amikor már fiuk mellett még öt gyerek nevelésének gondja, terhe szakadt rájuk, illetve – mint Tímea mondja –, öröme töltötte be életüket. Aztán még egy kislány került hozzájuk, az egyik gyermek beteg, testvére. Akinek lisztérzékenysége miatt külön konyhát kell vezetni. A fiatal anyuka viszont egy szóval sem panaszkodott, minden mondatával, tekintetével, csillogó szemével hálát adott Istennek a próbatételek mellett azért a boldogságért, amit ezek a gyerekek szereznek nekik. A szülőknek itt a nap 24 órájából 24-et a gyerekek mellett kell tölteniük, akkor is, amikor vidáman futkároznak, s akkor is, amikor betegágyukban lázasan feküsznek, olykor egyszerre mindnyájan, s akkor is, amikor épp a szülőket kapja el valamilyen vírus. De minden nehézségről megfeledkeznek, amikor nyolc gyerek mondja: szeretlek anyu, apu, amikor tizenhat kéz öleli át őket… Ilyenkor úgy érzik, ők a legboldogabb emberek.
Gulácsy Lajos ny. református püspök az öregség nehézségeire és szépségeire, feladataira hívta fel a figyelmet. Előadásában hangsúlyozta: az idős embernek nem a halálra, hanem az örök életre kell készülnie. Mert ha csak ebben a földi életben reménykedünk, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk”, idézte a zsoltárírót Gulácsy Lajos.
Szécsi Emma, a Tiszántúli Nőszövetség titkára a név, a hit, a nemzet megőrzésének fontosságáról beszélt. A család a nemzetség erőssége, hangsúlyozta záró igehirdetésében Szilágyi Károly lelkipásztor, aki a jézusi békességet kérte mindannyiunk szívébe. Arra is figyelmeztetett, hogy amikor úgy köszönünk, áldás, békesség, az legyen belső imádságunk is azért az emberért, akit így üdvözlünk. Az igehirdető hangsúlyozta: bízzunk az Úrban, s akkor nem lesz békétlenség a szívünkben.
A nőszövetségi konferencia úrvacsorával zárult.
U.i. Igen sok tanulsággal és útmutatással szolgált ez a nőszövetségi konferencia, melyen, sajnos, az átlagosnál kevesebben jelentek meg. Mindamellett ki kell emelni a beregardai nőszövetség szolgálatát, összefogását.
Kovács Erzsébet