Papi lelkigyakorlat Máriapócson

„Máriapócs, a kegyelmek helye…” – énekeljük és imádkozzuk, akárhányszor a Könnyező Istenanyához zarándokolunk.

Kegyelemre minden embernek szüksége van. Megtapasztalni a jóságot, a szeretetet, a segítséget, az erőt, nagyon jó érzés. A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Esperesi Kerületének áldozópapjai október 21-e és 25-e között vettek részt éves lelkigyakorlatukon „kegyelmek helyén”, melyet a kegyhely főgyóntatója, Ihnáth János atya tartott. „Isten csodái vagytok!” – kezdte elmélkedését, utalva arra, hogy a nagyon sokat szenvedett és meghurcolt kárpátaljai görögkatolikus egyháznak ennyi (magyar) papja van. János atya a ’90-es években többször megfordult Kárpátalján, és személyesen ismerte az akkor már szolgáló papokat (dr. Ortutay Elemért, Berecz Lászlót, Hricinkó Jánost, Szabó Konstantint). Elmélkedéseiben visszatekintett a múltbéli éveire, és megosztotta személyes tapasztalatait. A gyerekkortól elindulva – a hivatását érintve –, jelen feladatát fontosnak tartva, figyelmünket a papság szentségének lényegére irányította. A kegytemplomban végzett mindennapi imádság (Utrenye, Vecsernye, Szent Liturgia, Paraklisz, imaórák) lehetőséget biztosított mindannyiunk számára, hogy a lelkünk utolérje testünket. Megálltunk a Könnyező Szűz képe előtt, és kértük őt, erősítsen és védelmezzen meg bennünket a hétköznapi kísértések elleni küzdelemben. Imáinkba foglaltuk a ránk bízott híveket is, hiszen fontos, hogy pap és hívek egymásért fohászkodjanak.
Lelki élményekben gazdagodva tértünk haza, kérve az Istenszülő Szűz Mária közbenjárását Egyházunkért és híveinkért!