Százéves a Halábori Református Templom

A halábori reformátusok ugyan már a XVII. században felépítették templomukat, 1753-ban egy tragikus tűzvész következtében a településsel együtt leégett ez a fából készült hajlék is. 1760-ban egy új fatemplom vette át helyét, de a ma ismert református temploma 1911-ben épült.

Ez a templom egyike azon keveseknek, melyeket nem sikerült bezárni a kommunista rendszer alatt. Száz év alatt nagyobb felújításra csak 1984-ben, s az utóbbi években került sor.

Augusztus 14-én a helyi és a környező gyülekezetek tagjai azért gyűltek össze Haláboron, hogy hálát adjanak Isten megújult házáért és a megtarttatásért, amiben részesült a templom, s a gyülekezet is.

Az ünnepséget a gyülekezet kórusának szolgálata nyitotta meg, majd Zsukovszky Miklós, Bereg megye esperese olvasta fel a 139. Zsoltár 1-től 12-ig terjedő igeszakaszát.

Zán Fábián Sándor a 23-24-es verseket választotta szolgálata alapjául: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

A Kárpátaljai Református Egyház püspöke arról beszélt az igehirdetésben, hogy a templom tanúságot tesz egy nép hitéről, hűségéről és áldozatkészségéről. De nem csak a templom beszédes, hiszen benne nem más, mint az Isten és az Ő népe közötti párbeszéd jön létre. Arra kérte a jelenlévőket, hogy a zsoltáros példáját követve alázatos, nyitott és engedelmes szívvel járuljanak az Úr színe elé. A megújult hajlék az a hely, ahol szabad beismerni: téves úton jártam, de Isten megigazított. Vezetésével az örökkévalóság útján járhat az ember. Ez az út a templomba vezet, és a templomon át a mennyországba visz, fogalmazott a KRE püspöke.

A templom és a gyülekezet történetét Szanyi György helyi lelkipásztor ismertette. Majd Strom Gyula gondnok számolt be a felújítások menetéről, mely során megtörtént a tetőszerkezet és a torony újraácsolása, bádogozása, a falak újravakolása, a templom külső helyreállítása, az ablakok, a villamoshálózat cseréje, a padok újrafestése stb. Ahogy elhangzott, mindezért Istené a dicsőség, aki gondoskodott az anyagiak mellett a segítő szándékú munkásokról is.

Csak úgy tudunk megmaradni, ha Isten akarata szerint cselekszünk – mondta Nagy Béla, a KRE főgondnoka, majd a Jn 2, 17-tel köszöntötte a gyülekezetet. Zsukovszky Miklós esperes mint a falu szülötte a Péld 4, 20–27 verseivel buzdította a haláboriakat. Ezt követően az ünnepségre érkezett lelkipásztorok adták át saját, illetve gyülekezeteik üdvözletét.

A KRISZ-együttes szolgálata zárta a templomi istentiszteletet. A hálaadó ünnepség azonban folytatódott. A templomkertben megemlékeztek a falu szülöttjéről, Halábori Dobos Bertalanról (15. sz. – 16. sz.), akit a Döbrentei-kódex másolójaként tart számon az irodalomtörténet, ő volt Dávid zsoltárainak első fordítója. A gyülekezet márványtáblával állított emléket a bibliafordítónak.

Valamikor egy kis falu papja idegen nyelveket tanult, és anyanyelvre fordította a Szentírás részeit. Nyelvünket formálta, miközben népet, nemzetet nevelt – mondta a megemlékezésen Zán Fábián Sándor – Nem is gondoljuk, hogy amikor éljük Istenhez, nemzethez hű életünket, jelent és jövőt, történelmet formálunk. Egy nemzetnek, községnek akkor van jövője, ha van papja, polgármestere, tanítója…, a népnek Istene és hite, fogalmazott.

Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.

Soós Katalin

reformatus.com.ua