Szeretet és elvárás

Életünk a folyamatos elvárásoknak való megfelelések sorozatából tevődik össze. A környezetünkbe való beilleszkedés során elsajátított társadalmi normák és az ezeknek való megfelelés korlátokat állít elénk, majd mi magunk is elkezdünk elvárásokat és korlátokat gyártani. Minden elvárás a tökéletességet várja el. De mi a tökéletes? Minden ember más, nem vagyunk egyformák, ugyanazon dolgokról mást és mást gondolunk, másként éljük meg azokat, más tapasztalatokat szerzünk, így mindenki más tartalommal tölti fel a tökéletességet. Ez konfliktusokat generál, amelyeket nem tudunk az elvárásaink és korlátaink miatt megfelelően kezelni. Nem tudunk tökéletesek lenni, mégis az elvárások csapdájába esve a tökéletességet nélkülözve mi is elvárjuk embertársainktól, hogy számunkra tökéletesek legyenek. Elvárjuk a környezetünktől, hogy olyannak fogadjon el, amilyenek vagyunk, de mi magunk nem tudjuk elfogadni a környezetünket olyannak amilyen. Az állandó megfelelési kényszert a szeretet, megbecsülés és elismerés iránti szükségletünk váltja ki belőlünk. Úgy gondoljuk, ha mindig és mindennek megfelelünk, szeretet vesz majd körül. Mindeközben nem látjuk azt, hogy a szeretet és az elvárás két különböző dolog.

A bejegyzés szerzője Darcsi Karolina, főiskolai tanár
Forrás: Újragondoló