Tálentumaink

A világ a következőket ordítja ránk majdnem minden egyes médiacsatornán keresztül: akkor vagy sikeres, boldog, gazdag, beteljesedett ember, ha van saját házad, két autód, szép feleséged/jóképű férjed, 2-3 gyereked, no meg egy kutyád.

Ha ezekből akár egy is kimarad, biztos lehetsz abban, hogy boldogtalan vagy. Nem számít, hogy különbözőek vagyunk; hogy nem rendelkezünk egyforma szellemi képességekkel; hogy másfajta adottságaink vannak, mindnyájan ugyanolyan magasra kell ugorjunk… Annak érdekében, hogy minél többen elérjük ezeket a célokat, versengünk egymást közt. Emberi életek mennek tönkre, miközben mindnyájan a fenti dolgokat hajszoljuk.

Ezzel szemben Isten másképp látja a dolgokat!

Ismerős a bibliai történet: egyik szolga kap öt tálentumot, a következő kettőt, az utolsó meg „csak” egyet. Mennyire különbözik ez a megközelítés a fentitől: mindenki saját képességei szerint kell teljesítsen. Nem várnak tőle el semmit pluszba, mint amennyire képes.

Ugyanakkor ez a mérce felelősséget feltételez a részünkről. Fel kell ismerjük, milyen tálentumokat kaptunk Istentől, s ezeket kell kamatoztassuk. El kell fogadjuk tálentumaink számát: nem kívánhatunk sem többet, sem kevesebbet. Istentől kaptuk őket, Ő jobban tudja, hányra van szükségünk, s milyen céllal adta nekünk. Ez az egyik legnehezebb része az önismeretnek: saját határaink feltérképezése és elfogadása. De ez az egyetlen út, amely felment a folytonos versengéstől, irigységtől, összehasonlítgatástól.

Ha jobb akarsz lenni ma, mint tegnap voltál, egyetlen személynél kell jobb légy, saját magadnál… a krisztusi mérce alatt.