Te vagy Istenem!

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
Zsolt 63,1-9.
 
Nagyon korán, a hajnali szürkületkor (Jézus) felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. (Mk 1,35)
Egy sikítás hangzott fel az autó hátsó üléséről, miközben úton voltunk egy kirándulásra. „A papucs maradt a lábamon!” – siránkozott az unokahúgom. Az előttünk álló nap izgalmában egyszerűen csak beugrott az autóba, elfelejtve átváltani a cipőjét, illetve valójában sehogy sem készült fel az útra.
Néha még ma is ugratjuk az unokahúgomat az akkori baklövés miatt. Nekem azonban jó emlékeztető ez az esemény arra, hogy mindig szükséges felkészülni és lelkileg készen állni az előttünk álló napra. Ha a papucs maradna a lábamon, az azt jelentené, hogy hiányos vagy nem megfelelő öltözékben lennék. Ugyanígy, amikor készen kell állnom Isten követésére ebben a szükségben lévő világban, időt kell szánnom az imádságra és Isten igéjére mindjárt a nap kezdetén. Milyen könnyen csak úgy belevágunk egy új napba, anélkül, hogy, megfelelően felkészülnénk. Jézus jó példát adott arra, mit kell tennünk. Adjon Isten kegyelmet mindnyájunknak, hogy felismerjük szükségünket, és lelkileg felvértezzük magunkat.
Imádság: Drága Édesatyánk, kérjük jóságos kegyelmedet, védelmedet, a tőled jövő erőt mindarra, amit a mai nap hoz magával. Ámen.
Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét. (Ef 6,11)
Hilary Allen (Somerset, Anglia)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FELKÉSZÜLETLENNEK ÉRZIK MAGUKAT!

Forrás: csendespercek.hu