Tervez végez

Amikor többre vágysz, de kevesebbet kapsz. Amikor jobbra vágysz, de rosszabb jön. Amikor békét vársz, de háború jön. Amikor már arra vágysz, hogy vége legyen, és kiderül, hogy pont most kezdődik. Amikor úgy érzed, már eleget szenvedtél, akkor jön az igazán nagy megpróbáltatás. Amikor a fájdalom, amit elszenvedtél, még csak a kezdet, mert több jön. Akkor minden összedől. Minden, amit az élet törvényszerűségének gondoltál. Te már fordítottál volna az életeden, ha rajtad múlt volna, de nem rajtad múlik. Minden marad a régiben.

Dühös miértek és kétségbeesett imádságok után egyszer csak elcsendesedik a lelkedben tomboló vihar és eljutsz a kérdésig, amit fel kellett tenned: mi a célja ennek?

A Bibliát olvasva nekem úgy tűnik, hogy Isten az ő embereit úgy vezette, hogy kihívta őket abból az életből, amiben benne voltak. Lakóhelyet kellett változtatniuk. Foglalkozást kellett váltaniuk. Meg kellett változniuk. Újra kellett kezdeniük. És azt is látom, hogy amikor úgy érezzük, hogy Isten most „nagyon megpróbál”, akkor annak már nem biztos, hogy csak az a célja, hogy egy kicsit változtass, hanem az, hogy nagyot változtass.

Napok óta Pál esete van a fejemben: gondolta, hogy az előre eltervezett koncepciót követi, és szépen ott marad Ázsiában, de Isten mást tervezett. Ő úgy döntött, hogy Pálnak át kell mennie Európába. Bezárultak az ajtók. Nagyrabecsülést vált ki belőlem mindig, amikor valaki képes kilépni az emberi logika határai közül, hogy ráhagyatkozzon Isten logikájára. Pál missziója egy kudarc lett volna, ha nem érez rá Isten hívására: menj át Európába! Nem az a baj, hogy sokan soha nem lépünk át az emberi terveken, hogy megvalósuljon Isten terve? És persze hevesen kérdezgetjük: miért nem működik?

Jézus követése egzisztenciális változással jár. Mit gondolsz, nem lehet, hogy nagyobb horderejű változást vár?
Forrás: Újragondoló