Tetszem?

Ha embereknek akarnék tetszeni, Isten szolgája nem lennék – mondja Pál apostol. Hosszú út vezetett ide, eddig a kijelentésig.

Egy olyan ember szájából halljuk ezt a mondatot, aki nagyon is tetszett azoknak az embereknek, akiknek a tetszését kereste. Pál apostol, még saul-korában a zsidó vallási elit kis üdvöskéje volt. Még nagyon sokra vihette volna. Tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy jó karriert fusson be. Az az ember volt, aki túlteljesítette a tervet. Büszkék voltak rá azok az emberek, akiknek a tetszését kereste. Saul fel is nézett ezekre az emberekre, hiszen ebben az összefüggésben azok tetszését keressük, akiknek a tetszése fontos számunkra. Olyan emberek tetszését kereste, akik nem-tetszése a legnagyobb csapás volt. Pál apostol eltalálta az elvárást. Íme, a mi fiunk.

Mennyi hosszú ideg próbáltam ebben a relációban elhelyezni az életem. Állandóan falakba ütköztem. Nyomorúságos egy élet az, amikor az emberek tetszését keresed. Ha sikerül is eltalálnod azok tetszését, akik számodra meghatározóak, akkor is érzed, hogy nem vagy más, csak egy projekt: íme a mi fiunk. A mi fiunk meg amikor olyat tesz, vagy mond, ami nem tetszik azoknak a fontos embereknek, akkor kifejezik a nemtetszésüket, te meg szétzuhansz, mert nem vagy több, mint a számodra tekintélyszemélyek tetszésnyilvánításainak összessége. Egy tetszés-ember. Ezen emberek tetszésének a rabszolgája. Embertelen egy élet. Rabság. Az emberek tetszésének a rabsága. Minden ebben az összefüggésben értelmezhető csak: ha elnyerem a tetszésüket, jó vagyok, ha nem, nem vagyok jó. Egy tetszésnyilvánítás-ember vagyok. Tetszésnyilvánításból élek. Meghajtom magam előttetek, isteneim, büntessetek meg, mert helytelenül cselekedtem. Bocsássatok meg, hogy nem teljesítettem az akaratotokat.

Saul azt hitte, Isten akaratát teljesíti. Így ment Damaszkuszba is a tekintélyszemélyektől kapott meghatalmazással (megengedjük, hogy a nevünkben eljárj…), hogy megkötözve vigye a keresztényeket Jeruzsálembe. Mert a keresztények rosszak, megmondta ezt a jeruzsálemi vallási elit fontos embere is, dr. Tisztavallásőre Sámul. Én így szolgálom Istent. Saul lelkes istenkövető volt, csak nem tudott róla, hogy az istenei emberek voltak. Tekintélyszemélyek, akiktől rettegett és akiknek a tetszését kereste.

Út közben Jézus megállította. Saul meg is kérdezte megdöbbenésében: ki vagy, Uram? Ki vagy te, számomra ismeretlen? Én vagyok Jézus, akit üldözöl. Nem egyszerű kijelentés. Hogy van ez? Akkor kinek a tetszését keresem én? Saul ekkor meg is vakult. Majd egy tanítvány tette rá a kezeit, és akkor újra látott. Én fokoznám: és akkor LÁTOTT először. Addig azt látta, amit látni engedtek neki. Azt hitte lát. Azt hitte, MÁSOK tévednek. Szegény keresztények, meg kell védeni őket saját tévhiteiktől. Majd én vigyázok a vallás tisztaságára.

Hosszú idő kellett hozzá, hogy Saul Pál apostolként kimondja, hogy ha embereknek akarnék tetszeni, Isten szolgája nem lennék. Tudja, miről beszél. Tisztában van vele, mert mestere volt az emberek tetszése szerinti „istenszolgálatnak”. De ez az ember ezt is mondja: kárnak és szemétnek ítélek mindent, amit Jézussal való találkozásom előtt vallásnak hittem. Kár és szemét, mert nem Isten szolgálata volt az, hanem Isten szolgálatának álcázott embertisztelet. Emberistenítés.

Tudom, milyen ez. Amikor félve nyilvánítod ki a hitedet. Félve alkotsz véleményt. Félsz, hogy vajon tetszik-e majd, amit mondasz. Ha tetszik, nem öröm az eredmény: csak megkönnyebbülés. Tetszik, megmenekültem a fejmosástól. Mások inkább hallgatnak. Nehogy olyat mondjak vagy tegyek, ami nem tetszik az embereknek. Nem tetszik azoknak, akiknek hatalmat adtam a saját életem felett.

Kinek akarok tetszeni? Megteszem azt, amit megértettem, akkor is, ha tudom, hogy sokak nemtetszését váltom ki vele? Meglépem a megléphetetlennek kikiáltott lépést? Vállalom az emberek nemtetszését? Ki lett volna egy olyan Jézus, aki az emberek tetszését keresi? Még gyerekkorában helyreutasították volna a szülei: te csak légy „normális” és ne kóborolj el, és ne menj a templomba, ne foglalkozz a vallással. Kinek akarok tetszeni? Ne keresd magadnak a bajt, még a végén kereszten végzed! Kellett ez neked? Én mondtam, hogy Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled… te meg jöttél ezzel az emberek szerint gondolkozol dologgal, nem Isten szerint.

Mai bálványaink az emberek. Köztük saját magunk is. Vagy Isten mondja meg, mi a helyes, de akkor szükségszerűen konfliktusba keveredem az emberek tetszésével. Vagy én mondom meg, mi a helyes, és akkor lehet, hogy mindenkivel konfliktusba keveredem. Vagy istenként tisztelt emberek tetszése szerint cselekszem, és konfliktusba keveredem Istennel, lehet, hogy magammal is, és azokkal is, akik nem az adott tekintélyszemély tetszését keresik. Így leszek üldöző. Keresztényüldöző. Véleményüldöző. Véleményelnyomó. Vallási fanatikus. Politikai szócső. Erkölcscsősz. Okosozó. Kirekesztő. Kiutáló. Mások tetszésében tetszelgő. Emberistenhívő.

Akinek hatalmat adok az életem fölött, az az istenem. Akitől félek, akinek a tetszését keresem, és akinek a nemtetszésétől rettegek, az az istenem. Megérdemlem a magam választott isteneket. Megérdemlem, ha uralkodnak fölöttem, mert én adok nekik hatalmat. Én fogadom el, hogy az a helyes, amit ők helyesnek mondanak. Én alkotok magam számára isteneket a tekintélyszemélyekből. Én faragom őket. És senki más, csak én foszthatom meg őket életem fölötti hatalmuktól. Csak én hallhatom meg az igazi Isten hangját, amint megszólít: miért üldözöl engem? Miért keresed emberek tetszését? Miért mellőzöl? Jó ez így neked? Nem látsz a saját szemedtől. Milyen kifejező.

Az evangélium hírvivője számára nem lehet elsődleges az evangéliummal szemben az emberek tetszése. Még nagy emberek tetszése sem. Az emberek tévedhetnek. Az emberek bár szeretnek istenkedni, de szeszélyes istenek. Embertelen vállalkozás szolgálni őket.

Megfosztom isteneimet az életem fölötti befolyásuktól. Legyen az bárki, és bármilyen általam fabrikált isten. Csak addig van hatalma fölöttem, amíg én elfogadom, hogy hatalma van. A félelmeimből, és az általam rájuk ruházott hatalomból élnek. Addig istenkednek, míg hiszek bennünk. Míg tőlük remélek, míg a tetszésüket keresem. Csak addig istenek, míg istenként hiszek bennük. Mihelyt Isten szolgája leszek, lehullik szememről az isten-gyártó lepel, és ezek az emberek ugyanolyan esetlen és törékeny emberek lesznek a szememben, mint bárki más.