Tizenöt éves a Bethesda

Hálaadó istentisztelet Csongron

A Kárpátaljai Református Egyházban tizenöt éve működik szenvedélybetegeket mentő misszió.

A munkát 1997. szeptember 29-én kezdték el Csongoron a magyarországi Kékkereszt Iszákosmentő Misszió mintájára. Az első gyógyító héten 15 szabadulni vágyó ember vett részt. Az elmúlt tizenöt év alatt azonban több mint ötezren keresték fel a misszió alkalmait.

Vasárnap közel hétszáz ember gyűlt össze a csongori református templomban, hogy együtt adjon hálát elsősorban Istennek a megtartásért és a szabadításokért.

A tizenöt év arról tanúskodik, hogy velünk az Isten – mondta igehirdetésében Zán Fábián Sándor. A KRE püspöke Kárpátalját Isten csodálatos területének nevezte, ahol kegyelme nemzedékről nemzedékre megtapasztalható. Ahogy a ’40-es években ébredés ment végbe ezen a területen, úgy a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején ismét kiáradt Isten kegyelme, és az egyházban elindult az ifjúsági munka. Ez a kegyelmi időszak még ma is tart – folytatta a püspök –, ha nem így lenne, Kárpátalján nem beszélhetnénk sem misszióról, sem diakóniáról, sem ifjúsági munkáról.

A Bethesdáról szólva elmondta, hogy oda a vak bartimeusok, a már romlásnak indult lázárok és a titkon beteg vérfolyásos asszonyok is elmehetnek, mert az élet forrásánál mindenféle embernek van helye. Ők Jézusnál nyerhetnek szabadulást, Aki pedig megtalálható a csongori misszióban.

Az igehirdetés után, ahogy a misszió alkalmain lenni szokott, bizonyságtételeket is hallhattak a jelenlévők. Kaluja Géza (Borzsova) és Bartha István (Dercen) osztotta meg a szabadulással kapcsolatos istenélményeit.

A világtörténelemben ez a tizenöt év nem jelent semmit, sehol nem emlékeznek meg róla – de a mennyben igen – fogalmazott a misszió indulására visszatekintve id. Pocsai Sándor lelkipásztor. Mert Isten több mint ötezer embernek kínált lehetőséget az újjászületésre. És sokak életében bekövetkezett a pálfordulás. Sok családban helyreállt a rend, Isten lett a család feje. Ezenkívül nincs más szabadulás – mondta a lelkész –, mert csak az lesz igazán szabad, aki elfogadja urának a Szabadítót. A misszió vezetőjének visszaemlékezéséből kitűnt, hogy sokan voltak, akik ellenezték a szolgálat elindulását, de Isten az évek során számtalanszor gondoskodott a misszió fennmaradásáról.

A missziói munka fontosságát hangsúlyozta beszédében Nagy Béla, a KRE főgondnoka, mint mondta, ebben mutatkozik meg az Isten hozzánk hajló szeretete. Az 1Pét 4, 8-at helyezte a gyülekezet szívére: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”

Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy az intézmény születésnapja mellett sokak az életükben bekövetkezett újjászületésért is hálát adnak ezen a napon. Buzdította a jelenlévőket, hogy mindvégig legyenek hűségesek, ne a mulandóra tekintsenek, hanem az örök élet ígéretére.

A háttérben lévő imádkozó szívű emberekért adott hálát Petrusinec Volodimir, Máramaros-Ugocsa megye gondnoka. A 125. Zsoltár 1. versével biztatott: „ Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll.”

Köszöntötte a gyülekezetet Uri Imre, a Pasaréti Református Gyülekezet gondnoka, dr. Oroszi Pál, a munkácsi keresztyén egészségügyi központ munkatársa, Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Gyülekezet lelkésze, Taracközi Gerzson, a munkácsi gyülekezet lelkipásztora.

A szeretetvendégséget követve újabb bizonyságtételeket hallgatott meg az ünneplő gyülekezet. Az alkalmon Csákány Ágnesnek, a misszió gondnokának előadásában keresztyén énekek hangzottak el.