Túlfogyasztás
Csak még egy…
Reggel szól az ébresztő. Szundira húzom. Még öt perc. Még öt perc. Hogy lett az öt percből fél óra? Megint el fogok késni. Mindenki elkésik.
Szeretek varrni. Jó viselni valamit, amit tudom, hogy én varrtam, de mások nem tudják. Egy jó titok. Találtam egy helyet, ahol jó árban lehet anyagokat venni. De most kell leadni a rendelést. Rendeltem. Előttem megjelentek a ruhák, amelyeket majd elkészítek. Ennek két éve. Ott várnak az méterek, tele a szekrény. Csak még egy anyagot azért veszek.
Rendeltem az interneten. Elkészítettem egybe a rendelést. Mindenkinek valami szépet, hasznosat, ami úgy is kell, most pedig jó árban van. Aztán kopogtat az üzenet: ha veszek még egy valamit, akkor egy másik valamit akciósan tudok megvenni. De ha még egy valamit veszek, akkor ajándékba kaphatok egy negyedik terméket. Mondjuk lehet, arra nincs már szükség. De hiszen csak még egy valami.
Farasztó napom volt. Leülök, elolvasok pár hírt, megnézek néhány bejegyzést, aztán folytatom a teendőket. Csak még egy hírt elolvasok, csak még egy posztot megnézek, csak még egy videót.
Hányszor mondjuk, hány különféle helyzetben, hogy csak még egy? Csak még egy bármi, és akkor jobb lesz, akkor elégedettebb leszek. Vagy épp ellenkezőleg csak még egy valami, és aztán változtatok: csak még egy szál cigaretta, csak még egy pohár bor, csak még egy TikTok-videó, csak még egy epizód a sorozatomból. Aztán azt vesszük észre – persze csak ha észre akarjuk venni –, hogy ezekkel a még egyekkel van tele az életünk. Nem is tele, de csordultig, vagy már túlcsordulva. Már nem kapunk tőle levegőt. Igazából tudjuk, hogy ha nem lenne tele csordultig ruhával a szekrény, könnyebb lenne, de mindig van még az az egy darab, amit meg kell venni. Mindig van még az az egy kihagyhatatlan akció.
Mindent meg tudunk magyarázni. És olyan sok mindennel tudunk túlzásokba esni. Jó dolgokkal is. Egy jó program a gyerekekkel, a családdal. Jól hangzik, amíg nem akarjuk túlzsúfolni a mindennapjainkat, hogy már nincs is elég erőnk, időnk élvezni, megélni a pillanatot. Csak szaladunk a még egy programra. Sportolunk, egészségesen élünk. Jól hangzik, amíg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már erről szól az életünk.
Azt gondolom, hogy még a böjtöt, a lelki életünket is túl lehet zsúfolni. Reggel elolvashatunk egymás után számtalan áhítatos könyvet, üzenetet, kiemelt igét. De ha nem álltunk meg igazán mellettük, ha nem engedtük, hogy formáljon, akkor csak telepakoltuk szavakkal a lelki hátizsákunkat.
Jó lenne megállni. Jó lenne, ha ezeket a még egyeket igazán fontos dolgokra használnánk. Gondoljuk el, mennyivel változna meg az életünk, ha a fentiek helyett azt mondanánk: csak még egy ige, amely mellett igazán megállok, amelyen igazán elgondolkodom, amelyet átengedek a lelkemen, hogy Isten élő igéjeként munkálkodjon; csak még egy imádság, amely őszinte, amely a szívem legmélyéről fakad; csak még egy perc csend Isten előtt, hogy a szél, a földrengés és a tűz után meghalljam az Ő halk és szelíd hangját; csak még egy kedves szó a házastársamnak, a gyermekemnek, a szomszédomnak, a munkatársamnak.
Lassíts! Már nem olyan sok idő van húsvétig. Próbáld a böjtöd további napjait lelassítani, és kidobálni belőle mindent, ami csak még egy dolog, ami túlzsúfolja az életed; amiből igazán nem származik örömöd, nem tesz téged többé, gazdagabbá vagy boldogabbá.
„Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,
Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.” (MRÉ 399. dicséret 3. vers)
Szemere Judit
Forrás: teso.blog