Vajhagyó vasárnap

„Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! […] Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Mt 6,14–21

Vajhagyó vasárnap utáni hétfőn görögkatolikus naptárunk szerint elkezdődik a negyvennapos böjti időszak. Jó alkalom ez arra, hogy újrakezdjük azokat az Istennek tetsző dolgainkat, amelyeket év közben elhanyagoltunk.

Mint ahogyan minden január elseje, minden böjti időszak is egy új kezdet lehetőségét rejti magában. De minden kezdet nehéz – szoktuk mondani. Ám ezt az egyház évezredes tapasztalata is alátámasztja. Éppen ezért már hetek óta készít bennünket litugikus rendünk az átmenetre. A vámos és farizeus, a tékozló fiú vagy az utolsó ítélet napjának evangéliumi szakasza, akárcsak a szertartásainkban beálló változások, mind-mind arra biztatnak, hogy a lelkünkben is változtatásokat hajtsunk végre.

Miféle változásokra van szükségünk? A válasz ennek a vasárnapnak az evangéliumában is megtalálható: békülj ki, törődj a magad dolgával, és keresd a maradandó kincseket!

Evangéliumi szakaszunk közvetlenül a Miatyánk után veszi fel fonalát, és azt hangsúlyozza, hogy kiengesztelődés nélkül nincs sok értelme a könyörgéseinknek. Ez az előfeltétele minden kérésünknek. Majd azzal folytatja, hogy böjtölésünk ne külsődleges attrakció legyen. De ez azt is jelenti, hogy ha én bensőmben, Isten színe előtt a „rejtekben” változom, akkor embertársam fejlődését se a külsőségekben keressem, „hogy meg ne ítéljem felebarátomat”.

Végül egy hosszútávú célt tűz ki elénk az Úr Jézus: arra törekedjünk, ami maradandó. Elsődleges célunk ebben az életben, hogy Isten országába jussunk, és az ítéletkor jobbjára állítson bennünket. De már ebben a mulandó földi életben is megtapasztalhatjuk a Mennyország egy szeletét, ha képesek vagyunk önös érdekeinket magasabb céloknak alárendelni: családunk egységét anyagi javaink elé helyezni, emberi kapcsolatainkra időt, energiát és pénzt áldozni, gondjainkat családunkkal és Istennel megosztani.

Ha Krisztusunknak ezen felszólításait komolyan vesszük, böjti előkészületünk nem lesz hiábavaló, és bizton reménykedhetünk abban, hogy erőfeszítéseinkért Istentől nyerünk jutalmat. Ámen.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap