Vasárnapi üzenet
„Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.” ApCsel. 2, 1–4
Krisztusban kedves testvérek! Ez a nyelvek csodája. Nem az a fontos, hogyan értelmezzük a Szentírásnak ezt a mondatát. A Lélek által mindenki számára érthetően szólt az Isten üzenete. A keleti liturgia összeköti ezt az eseményt a tragikus véget érő bábeli toronyépítéssel: „Midőn a Magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket; midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott, hogy összhangzóan dicsőítsük a legszentebb Lelket.”A torony a nagyravágyó emberiségnek, az önhittségnek a szégyenképe lett, az egymást meg nem értő, a munkát félbehagyó embereknek a jelképe. Az apostolokra leszálló Lélek által születő egyház pedig az az építmény, amit nem zavar meg a széthúzás, a meg nem értés, az Isten Lelke pecsételi meg annak legmélyebb vágyát, az új életet, az Istennel való együttélést. Bábeli toronyból van már nekünk elég. Minden kor emberei kitalálták a maguk bábeli terveit. A bábeli torony összeomlásához nem kellett földrengés, nem kellett természeti katasztrófa, sem baleset, sem robbanás – elég volt az, hogy egyik ember nem értette és nem akarta érteni a másikat, és lassan egymás ellen cselekedtek. A Lélek által vezetett ember érzi és tudja, hogy ő Istennel, Jézus Krisztussal és a másik emberrel együvé tartozik, az Egyházban mindenki egy család, egy közösség kortól, nemtől és származástól függetlenül.
Kedves testvérek! Mint a kiszáradt föld, mint a haldokló ember, úgy állunk a Lélek előtt, és kérjük, hogy újítson meg minket. A Szentlélek az élet megadója, ő az, aki mindent megújít, mindent megszentel és mindent átalakít. Jézus azért ígérte meg és küldte el a Szentlelket, hogy mindig velünk legyen. Legyen Isten Lelke, a szentség Lelke, a megújult élet Lelke, legyen az igazságnak és hűségnek a Lelke. Ezért a Lélekért esedezzük mi mindig: „Újíts meg bennünket, kik hozzád esedezünk!” Ámen.
Szűcs Ferenc
barkaszói görögkatolikus áldozópap
Forrás: karpataljalap.net