Vasárnapi üzenet

„Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: »A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«” (Mt 22, 11–14)

Jézus ebben a példabeszédben meg akarja mutatni Isten és a világ, a keresztény népek, a hívek közösségének egymáshoz és Istenhez való viszonyát. Milyen szép példát használ a példabeszédben az Isten országának bemutatására: egy örömteli ünnepet.
Isten mindenkit meghív, akár az édesapa, a király a példabeszédben. Ő is várja a „vendégeket”. Mindenki eljöhet. De Isten nem választ ki külön senkit. Hogy választott leszek-e, az attól függ, hogy elfogadom-e ezt a meghívást. Nincs predestinálva, eleve elrendelve, hogy hová kerülök, hogy üdvözülök vagy elkárhozok. Nem Isten döntése, hogy választott leszek-e, hanem a sajátom. Rajtam múlik, hogy el tudom-e fogadni Isten hívó szavát, hogy magamat hová helyezem, melyik úton haladok ebben a földi életben.
Ha kétségeim vannak afelől, hogy az üdvösséget fogom-e elnyerni, vagy a kárhozat lesz az én részem, alaposabban meg kell szemlélnem földi életem: melyik úton járok? Nézzük meg, van-e haragosunk, akivel nem tudunk egy helyiségben maradni, leülni és beszélgetni. A Mennyben mindenki együtt van. Ha nem vagyok képes túllépni a sérelmeimen, az akadályokon, amelyek a másik embertől eltaszítanak, akkor nem vagyok méltó az Isten országához. És hosszasan sorolhatnánk az olyan helyzeteket, amelyekből látszik, hogy valójában melyik úton járunk, melyik úton haladunk.

Lődár Jenő
batári görögkatolikus áldozópap