Vasárnapi üzenet: 2015. december 13.
Amikor Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid őseihez tért pihenni, és hogy Jóáb, a hadseregparancsnok is meghalt, így szólt a fáraóhoz: „Bocsáss el engem, hadd menjek el a hazámba!”. A fáraó ezt mondta neki: „Miben szenvedsz itt hiányt, hogy most a hazádba akarsz menni?” Ő ezt felelte: „Semmiben, de azért mégis bocsáss el engem!” 1Királyok 11,21-22
Egy olyan emberről szól hozzánk Isten szava, aki elment, de visszatért a szülőföldjére. Hadad kb. 3000 évvel ezelőtt élt. Időszerű történet az övé: háború elől menekül, mint azok, akikről naponta hallunk a hírekben. Menekül, mint a barátaink, akik külföldre mennek a gazdasági nehézségek elől. Elindul arra, amerre nincs háború, ahol jobbak a körülmények. A történetben ez a föld Egyiptom. A mi korunkban pedig Nyugat-Európa. A történet eddig átlagos. Nem átlagos viszont a fogadtatás, amiben Hadadot részesítik. Házat, földet kap a fáraótól, sőt a fáraó sógora lesz.
Hadad tehát szerencsés. Befogadják őt, földje, háza lesz. Egzisztenciát teremt, befolyásos rokonai lesznek. A fia a legjobb neveltetést kapja: a fáraó gyerekeivel él. Ez az, amiről minden bevándorló álmodik. Aki Kárpátaljáról elköltözik, annak is ezek a céljai: barátokat szerezni, egzisztenciát teremteni, biztosítani a megélhetést, jobb iskolába járatni a gyermeket.
Éppen ezért meglepő a történet folytatása: Hadad engedélyt kér a fáraótól, hogy hazamenjen. De hát miért? Edómban már nem ismer senkit, nem maradt ott családtagja, sem barátai. Edóm egy víz nélküli, sivatagos föld. Egyiptomnak pedig a Nílus áradásai biztosítják a jólétet. Ráadásul Edómot Salamon a saját országához kapcsolta. Miért akar mégis hazamenni Hadad? Talán élete végéig harcolhat, hogy egy sivatagos ország királya legyen. Mi értelme van ennek? Ezt a fáraó sem érti. „Miben szenvedsz itt hiányt?” – kérdezi.
Hogyan is lehetne elmagyarázni annak, aki soha nem volt távol a szülőföldjétől, hogy az a szerencsétlen kis sarka a világnak, ahol küzdelmes és nehéz az élet, az mégiscsak az én otthonom. Oda születtem – Isten akaratából. Ott van velem terve Istennek, ezért vágyom haza. Hogyan lehetne elmagyarázni, hogy az ember és a föld, ahová született – a föld, amelyiket ősei öntözték vérrel és verítékkel –, összetartoznak. Ezek a szálak láthatatlanok ugyan, de eltéphetetlenek. Hogy értené meg a fáraó, hogy Hadad felelősséggel tartozik a népéért, ahogyan apja és nagyapja is felelősek voltak.
Vannak helyzetek, amikor az ember nem tehet mást, mint hogy elmegy. A kérdés ma sokak számára nem az, hogy „Menni vagy maradni?” Hanem ez: „Maradni vagy visszatérni?” Nem szégyen a szülőföldhöz ragaszkodni, és annak a boldogulásáért küzdeni. Lehet, hogy ezt nem érti meg senki más. Lehet, hogy mosolyognak rajtad, és azt mondják, máshol nyugodtabb, könnyebb lenne az életed. Én is éltem és dolgoztam külföldön. És engem sem értettek, amikor hazajöttem. Nemcsak külföldi ismerőseim, de kárpátaljai barátaim is értetlenül néztek rám. Hogyan magyarázzam el nekik, hogy Isten engem felelőssé tett azokért az emberekért, akik közül származom. Lehetek gazdag, sikeres, boldog bárhol a világon – de csak a szülőföldemen vagyok otthon.
Kacsó Géza
bátyúi református lelkipásztor