Vasárnapi üzenet: 2016. február 28.

Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.
Máté 15,7–8

Jézus beszédei gyakran kemény, de igaz beszédek. Szavai leleplezőek, a mienk meg mellébeszélő, megalkuvó. A farizeusi lelkület az emberi rendelésekhez, tradíciókhoz, jól megszokott formákhoz ragaszkodik. Ennek az a veszélye, hogy inkább ebben kitartó, mint az Isten rendeléseinek őszinte megtartásában. A farizeusi lelkület embernek akar megfelelni, tetszeni és tetszelegni. „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (Ap Csel 5,29) A farizeusi lelkület látványkegyességet gyakorol. Teljesíteni akar. Embereknek böjtölnek, adakoznak, imádkoznak. Embertől várják az elismerést. „Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” Az Úr nem díjazza a képmutatást. Jézust nem téveszti meg a kirakat, a látszat, a majdnem keresztyén lelkület. Látja a vastag álarc mögött a szív sötét indulatát. Szentséges közelségében lelepleződik a vallásos, de nem hívő ember. Más kategória a szájhős és a hithős. A farizeusok mást mondtak, mint amit tettek: „Az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.” (Mt 23, 3–4) Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve pedig távol van tőlem. Mi ne ilyen népség legyünk. Isten nem hatódik meg kegyeskedő, alázatoskodó szavainkon. Ő tudja, látja, mi lakik a szívben. A szív gonosz és csalárd. (Jer 17,9 Mt 15,19) Isten nem azt nézi, ami a szem előtt van, hanem azt, ami a szívben van. (1Sám 16,7) Tiszta udvar, rendes ház. Kívülről nézzen ki szépen. De ki tudja, mi megy a négy fal között? Mennyi tisztátalan érzés, szó és tett? A rendes házban van-e hely Jézus számára? Isten rendje és szeretete érvényesülhet-e nálunk? Vagy elég a külcsín belbecs nélkül? Tiszta ruha, ápolt külső gyakran takar piszkos szívet. Jó, ha megszomorodunk szívünk tisztátalanságai miatt, és kérjük Istent, teremtsen bennünk tiszta szívet. (Zsolt 51, 12) Ő új szívet kínál nekünk. Értő, érző, engedelmes lelket. Ebből a tiszta szívből tiszta gondolatok, őszinte cselekvés, Istennek kedves, az embernek meg áldást közvetítő élet következik. Nem minden Uram, Uramozó megy be Isten Országába, hanem csak a tiszta szívűek. Ők már most boldogok, hálásak, megelégedettek. Ezek nemcsak mondják, hanem cselekszik a mennyei Atya akaratát. Éljünk és szolgáljunk az Úrnak „kézzel, lábbal, szívvel, szájjal”. Mivel Krisztusban mindent megkaptunk, ami az életre és üdvösségre nézve szükséges, ezért nem a törvény és hagyomány kényszerével, hanem önként, örömmel és tiszta szívvel szolgálhatunk az Úrnak.

Mecséry Károly
nagypaládi református lelkész