Vasárnapi üzenet

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntelek benneteket az adventi szent időszak kezdetével. Az advent ideje, ami Úrjövetet jelent, nemcsak egy új liturgikus időszak kezdetét jelenti, hanem egy új liturgikus év kezdetét is. Hiszen az egyházi év advent első vasárnapjával veszi kezdetét. Ekkor kezdjük el ünnepelni a megváltás misztériumát, és ebben első állomásként a karácsony szent ünnepére készülünk.

Az adventi időszaknak azonban kettős jelentősége van egyházunkban. Egyrészt a karácsony ünnepére való előkészület. Ez az oldala az előkészületnek csak az adventi idő második felében kerül előtérbe. Igazából karácsony előtt egy héttel kezdődik a közvetlen előkészület és azoknak az eseményeknek a felidézése, melyek Jézus földi születését előzték meg. Tudjuk azonban, hogy az a bizonyos első Úrjövet már megtörtént. Arra mi már nem várakozunk. Arra az első jövetelre várakoztak a Krisztus előtti nemzedékek, akik abban az isteni ígéretben részesedtek, hogy Isten elküldi a Megváltót. Ez az ígéret már beteljesedett. Isten elküldte egyszülött Fiát, aki megtestesült és megváltott bennünket. Erre emlékezünk karácsony ünnepén, de erre már nem várakozunk.

Éppen ezért az adventi szent idő első, nagyobb terjedelmű része egy másik eljövetelre irányítja figyelmünket. Ez pedig nem más, mint Krisztus második eljövetele. Ma ennek a várásában él az emberiség. Erre valóban várakozunk, és ezzel kapcsolatban kapunk figyelmeztetést és tanítást egyházunktól. Ezt a tanítást emeli ki Szent Pál apostol is, akinek az első thesszalonikaiakhoz írott leveléből hallunk figyelmeztetést advent első vasárnapján a következőképpen: „Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel. Egyébként, testvérek, kérünk és intünk titeket az Úr Jézusban: amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek, úgy is éljetek, hogy egyre előbbre haladjatok. Hiszen tudjátok, hogy az Úr Jézus nevében milyen utasításokat adtunk nektek” (1 Thessz. 3, 12–13; 4, 1–2).

Ebben az igeszakaszban az apostol nagyon szépen rávilágít ennek a várakozásnak a lényegére. A Krisztusra való várakozás éberséget és lelki életünknek szüntelen tökéletesítését jelenti számunkra, hogy amikor az Úr megérkezik, virrasztva és felkészülve találjon minket. Kívánom, hogy ebben az adventi készületi időben mindnyájan lelkiekben gazdagodva és örömmel várakozzunk mind a karácsonyi ünnepre, mind pedig Urunk eljövetelére és a vele való találkozásra. Ámen.

Molnár János
római katolikus püspöki helynök

Forrás: karpataljalap.net