Vasárnapi üzenet

„Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így szólt hozzájuk: »Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: »Vegyétek és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.«”

Lk. 22, 14–16

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Krisztusban kedves Testvérek!

Virágvasárnap van ma, vagy ha a teljes egyházi megnevezést nézzük, akkor az Úr szenvedésének vasárnapja, a nagyhét, a nagyböjt utolsó hetének kezdete. Ma Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, amikor a nép pálmaágakat lengetve, hozsannázva, ruháikat Jézus elé terítve ünnepelte Jézus Jeruzsálembe érkezését. Mint messiást fogadták, mint királyukra tekintettek fel rá, mégis ez az Úr szenvedésének vasárnapja. Érdekes módon ezen a vasárnapon Szent Lukács evangéliumából Jézus utolsó 24 órájának a történetét, a passiót olvassuk fel. Bár ezen a napon barkaágakat szentelünk, és akkor elhangzik a jeruzsálemi ünnepélyes bevonulás evangéliumi részlete, az ünnepi szentmise mégis a Passió története köré épül. Olyan megrendítő olvasni Jézus utolsó napjának a történetét. Olyan megható, szívbe markoló. Jézus tudta, hogy mi vár rá, és mégis asztalhoz ül az apostolaival együtt. Azt mondják, az ember személyiségéről az mond el a legtöbbet, ahogy a halál árnyékában viselkedik. Jézusnál ez a leginkább sokatmondó… Asztalhoz ül a barátaival, hogy még egyszer utoljára elköltsön velük egy vacsorát, a világtörténelem leghíresebb és legmeghatározóbb vacsoráját. Ahol együtt van a tanítványaival, megmossa a lábukat a szeretete jeleként, ahol annyi minden történik, megalapítja a papság rendjét és az eucharisztiát, hogy velünk legyen mindennap a világ végéig.

Később látjuk, ahogy zokszó nélkül elfogadja az ítéletet, ahogy hordozza a keresztet, ahogy kivégzőiért is imádkozik, ahogy meg­ígéri a mennyet az egyik megfeszítettnek. Ezt teszi az utolsó napján. Hát te mit tennél, ha 24 óra lenne hátra az életedből?

Kedves Testvérem, adjunk hálát ma is Istennek, hogy ilyen dolgot művelt értünk. Ámen        

Megyesi László
diakónus

Forrás: karpataljalap.net