Vasárnapi üzenet

Sose olvastátok az Írásban: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemeinkben”? (Mt 21, 42)

Jézus elsősorban magára vonatkoztatta az elvetett kő példázatát. Őt sokszor lesajnálták, az emberek elfordították a tekintetüket, és nézni sem bírták a szenvedését. Azonban most már tudjuk, hogy ez a kő valóban szegletkővé, a történelem legfontosabb építőelemévé vált, és azóta tudunk csak igazán Krisztusnak adni igazat. S amikor az embernek már „semmi nem marad”, Krisztus és az Isten akkor is biztos pont az életében!

A kő, amit az építők elvetettek, szegletkő lett. Mi a sokszor lesajnált és lenézett Kárpátalja kövei vagyunk! Megérthettük az évszázadok folyamán, amit Szent Pál apostol tanít nekünk: hogy az egyház élő kövekből tevődik össze. És ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy nemzetünk is. Mi egyszerre tartozunk az egyházainkhoz és a nemzetünkhöz is. Hermász a II. században írt látomásáról, melyben egy olyan épületet látott, amelyhez az építőköveket a tengerből hozták. Felhozták a víz alól, majd elhelyezték az épületben. Olyan építőelemeket is felhoztak, amelyeknek elsőre nem találták a helyét. De addig keresték, amíg, ha más helyre is került közben, de meg nem lelték. És vannak olyan építőkövek is, amelyeket visszadobtak a tengerbe, hogy a víz tovább mossa azokat, hogy a kövek egymással való találkozásával tovább alakuljanak, hogy egyszer valóban a helyükre kerüljenek ebben az épületben.

Kárpátalja vidékére jellemző a nagyon sok félben maradt épület látványa. Ezeket látva az ember gondolkodóba esik: van olyan épület, olyan sors, amelyikből az építtető tűnt el, olyan, amelyikből a család, és van olyan is, ahonnan a szakember. Amikor imádkozunk, az Isten áldását kérjük életünkre, kérjük tőle azt is, hogy a közösségek vezetőit, a tanárokat áldja meg és tegye olyan emberekké, akik megtalálják a helyüket, hogy ők is segítsék ezen épület felépülését, és tanítványaikat is tegyék, csiszolják olyan emberekké, akik az épület részeseivé válnak. Isten adja meg ehhez segítő kegyelmét!

Marosi István
görögkatolikus áldozópap,
Nagybégány, Gut