Vasárnapi üzenet

„…csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.” (Mt 8,8)

Nagyon sok ember van, aki szeret rangsorolni, fontossági sorrendet felállítani. Többen bevásárlási listával indulnak el vásárolni. Mi kerül a lista elejére? Mi a legfontosabb?

Az emberi kapcsolatainkban is rangsorolunk a szimpatikus vagy unszimpatikus, a jó és a rossz dolgok között. Sajnos, ezt gyakran az Istennel való kapcsolatunkban is előszeretettel alkalmazzuk.

„Nincs rosszabb süket annál, mint aki nem akar látni” – tanítja Lao Ce. Az ember már nem a fülét használja arra, hogy valamit halljon, hanem inkább a szemével hallgatózik. Sokszor előítéleteink vannak embertársainkról. Nem tudjuk valakiről, hogy miért iszik, hanem csak látjuk részegen, és azt mondjuk róla, hogy alkoholista. De mi van a háttérben? Lehetséges, hogy egy komoly lelki probléma, tönkrement házasság és családi élet, amit nem tudott kellő időben és módszerrel feldolgozni.

Egyszer egy turista elutazik a világ egyik igen népes országába. A repülőgépről leszállva beül egy taxiba, és ahogy haladnak a szálloda felé, az úton rengeteg templomot lát. A templomok láttán azt mondja a sofőrnek: „Itt az emberek biztosan szeretik az Istent.” A taxis ránézett és csak annyit mondott: „Lehet, hogy Istent szeretik, de egymást nem szeretik, az biztos!”

A kafarnaumi százados saját szolgájáért jár közben Jézusnál. Különös és érdekes, hogy nem a családjából valaki közelebbinek van szüksége segítségre, gyógyulásra, hanem egy „idegennek”, de ő akkor is odamegy, és kéri Jézustól a gyógyulás kegyelmét! A százados számára fontos volt a szolgája. Nem nézte, honnan származik, kicsoda és milyen, hanem egyszerűen fontos volt számára az élete!

Kis lépésekben lehetünk naggyá! Istennek mindannyian fontosak vagyunk. Eláraszt bennünket kegyelmeink ajándékaival! Legyünk egymás igazi felebarátai!

Számomra ki a fontos? Mi szerint rangsorolom az embereket?

 

Pősze Roland
mátyfalvai görögkatolikus áldozópap