Vasárnapi üzenet

„Térj meg, én lelkem, a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől: Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén.” (Zsolt 116, 7–9)

Bizonyságtétel közben formálódik a hívő ember jelleme. Magát kívülről is látja és észreveszi, min is kell változtatni. S minél többször és teljesebben tesz valaki bizonyságot, annál előrébb tud haladni a megszentelődésben. A hitéletünk és Egyházunk gyengeségének az egyik oka a bizonyságtételek elmaradása. Isten a bizonyságtétel lehetőségét, a bizonyságtévő hívő hitének és reménységének megerősödéséért is adja. Ha elmarad a bizonyságtevés, a hitmegerősödés marad el. A szabadulás akkor teljes, ha az ember is hajlandó elfogadni és annak a szellemében viselkedni. Itt a zsoltáros ugyan megszabadult a veszedelmektől, de még félt és bizalmatlan volt. Ez a bizalmatlanságból eredő és felőrlő félelem a megszabadulás után a múlt maradványa. Ezekkel a maradványokkal a hívő embernek folyamatosan van küzdelme (pl.: kísértések, előítéletek). Az etika nem követte a tanítást. Nagy gond, amikor valamit tudunk elméletben, de az életgyakorlat nem alkalmazkodik hozzá. Pl.: ha hiszünk Jézus bűnbocsátó kegyelmében, akkor ne aggodalmaskodjunk se az életünkkel, se a halálunkkal kapcsolatban. Mert Isten szeret minket annyira, hogy gondoskodjon és megtartson minket itt és odaát.

Minden istentisztelet és Istennel való közösség ezzel tetőződik be: az ember valamit elhatároz, hogy másként fogja tenni. Az Istenhez fogja az életét igazítani. Legyőzetik az emberi természet, és győz az Isteni. Ez a folyamat megy végbe mindig az Istennel való közösség megélésénél.

„Az Úr orcája előtt fogok járni az élők földén”. Ez az Isten hírnökének a szerepe. Isten tudja, hol akar cselekedni, és ezért hol akar minket látni a szolgálatban. A hírnök feladata a királyt megismertetni. Hogy méltóképpen felkészüljenek a király fogadására. A mi dolgunk, hogy Isten akaratát és jellemét adjuk tovább. Hogy felkészüljön mindenki: jön a Királyok királya. Ez a felkészítő küldetés igaz a végidőkre és erre az életre vonatkoztatva.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor