Vasárnapi üzenet

Volt egyszer egy villanykörte, ami nagyon szeretett volna találkozni a magasfeszültséggel. Teljesen el volt ámulva ugyanis, mi mindenre képes az az erő. A magasfeszültség vonatokat mozgat, távoli helyekre jut el, egész városokat áraszt el világossággal. Ő bezzeg csak elemről működik – gondolta. Egyszer aztán talált egy nagyfeszültségű csatlakozót, amellyel képes volt érintkezni. Hiába figyelmeztették a barátai, ő mégis csak rákapcsolódott. Akkor hatalmas világosság áradt szét benne, de csak egy pillanatra, a kis villanykörte a mérhetetlen áramtól azon nyomban kiégett.

Ugyanígy képzelték el az Ószövetségben az ember és Isten találkozását színről színre. Amint az ember találkozna az élő Istennel, őneki is azonnal meg kellene halnia. Emiatt mutatkozott Isten Mózesnek csipkebokorban, Illésnek pedig lágy szellőben.

A találkozás ünnepének nagyszerűségét abban látjuk, hogy Jézus Krisztus emberré lett azért, hogy istenhívők szemtől szembe láthassák őt, és tapasztalatot szerezhessenek róla. A végtelen nagyság az agg Simeon karjaiban egészen gyenge, egészen védtelen. Krisztus az Isten végtelen dicsőségének enyhe világossága. Mintha a nap teljes fénye egy kicsiny gyertyába költözne, úgy alázta meg magát a Fiúisten, amikor emberré lett. (vö. Fil 2,5–11) Erről emlékezünk meg vecsernyénkben is minden alkalommal, amikor a megfelelő ének alatt lekapcsolgatjuk a lámpákat a templomban. És ugyanezt a világosságot jelképezi az a gyertya is, amit az ünnepen a szentelés után hazaviszünk otthonainkba, hogy fényárasztás mellett emlékeztessen bennünket Isten nagyságára, aki érettünk Jézus Krisztusban kicsinnyé, ugyanakkor mindenki számára világossággá lett.

Kövessük ezt a világosságot, és legyünk mi is hasonlóak hozzá! Legyünk mi is a világ világossága (Mt 5,14), hogy mások is megismerjék azt a fényt, amely saját életünket kíséri. Ámen.

Iván Gábor
görögkatolilus pap