Vasárnapi üzenet: „A fáraó megfordult, hazament, és nem vette szivére a dolgot” 2Mózes 7,23

Vannak csapások. Egyiptomban „csak” tíz csapás volt. Vannak a te életedben is. Ezek mindig kivételes alkalmak arra, hogy az ember a megszokottat félretegye és elgondolkozzon. Mi a célja ennek?

Vannak személyek, akik jelenlétükkel, viselkedésükkel hozzák elő ezt az érzést. Vannak politikai, éghajlati, gazdasági csapások. De téged a személyes csapások állítanak meg: ahogyan a fáraót is. Ő még nem érzi a súlyát annak, ami történni fog. Ha az ő szemén keresztül nézed az eseményeket, akkor az első lépés a személyes meggyőződésé: Tényleg Isten küldte hozzám Mózest és Áront, hogy engedjem el a népet? Tegyenek valamit! Bizonyítsanak! De ez nem győzi meg sem őt, sem téged, mert látja: minden csoda kevés, ha mások is meg tudják tenni. Mi kellene ahhoz, hogy higgy? Kevés hozzá a csoda, a bizonyságtétel… Talán a csapás, ami egy nagyobb csoda, ha jobban megnézzük. Az életet adó Nílus megromlik, használhatatlan lesz. Vannak olyan dolgok, amelyekről soha nem gondoltad volna, hogy elromlanak, megszűnnek. Vannak kapcsolatok, amelyek nélkül el sem tudtad képzelni életedet, és most vége. Hányan mondják, vallják ma is: Csak egészség legyen! Sok „csodát” megértünk már. Elértéktelenedett pénzek, életek, csalódások. Romok mindenütt. A megromlott víz azt jelenti, nincs élet. Elég csak egy napra áram nélkül maradni, hogy jobban értékeljük a vizet, fűtést, vagy meglássuk, milyen értéktelen minden elektromos eszközünk önmagában.
Egyiptomon ott a vér. Egy héten keresztül látni kell. De ez nem a Bárány vére: nem a szabadításé. Kin van ott a Bárány vére? Azon, aki szívére veszi a dolgot. Lehet, hogy átfutod ezt az írást, és nem veszed a szívedre. „Vannak mások is rossz helyzetben, nem is olyan rossz még nekem” – mondod. Mi változna meg, ha a szívedig jutna el az Isten szava? Nem lenne szükség a többi csapásra. Nem pusztulna el az ország. Nagy baj van, ha megfordulunk, hazamegyünk, és azt mondjuk: Nem érdekel! De ez a vezetőség hozzáállása. Ők úgy gondolják: ha nekünk jó, akkor mindenkinek jó. Mit tesz a nép? Elkezdenek ásni. Tiszta vizet keresnek, mert nem tudnak inni a Nílusból. „Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2,13) Az igazi gond, amikor nem kell Isten szava, mert én tudom, mit kell tenni. Ezért próbálunk meg minden mást, hátha sikerül Nélküle is megoldani a problémát. Pedig ma is van forrás. Lehet kérni, nem kell ásni: „Uram, add nékem azt a vizet! (János 4,15a) A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (János 7,38) Nem kell ásni, végigkeresni a világot. Lehetsz élő vízforrássá, és életet adhatsz másoknak is, ha hiszel a Fiúban!

Dávid Árpád

mezőgecsei, nagybaktai és tiszacsomai lelkipásztor