Vasárnapi üzenet: A gyógyulás útja

Bölcsen összerakták atyáink azokat az evangéliumi történeteket, amelyeket egyházunk vasárnaponként felolvastat templomainkban. Egy-egy evangéliumi történet arra sarkall bennünket, hogy gondolkodjunk – én hol vagyok a történetben –, válaszokat keressünk, és tanuljunk Jézus Krisztustól. Így van ez a mai vasárnap is, amikor Jézus meggyógyít egy vakon született embert.

Kérdések, amelyek válaszra várnak:
1. Mit tett Jézus? Meglátta ezt a vak embert, és Jézus azóta is mindig meglátja a nyomorult, szenvedő embert! Szemmel tartja az életünket, s egyszercsak megjelenik nálunk is, és kínálja a gyó­gyulást. Sarat készített és a vak ember szemére kente. Úgy is fogalmazhatnám, hogy „szemet teremt az Isten.” Nem visszaadja a látását (mert az soha nem volt), hanem látást ad! Jézus veszi a föld porát, hozzáad valamit magából, és olyat készít, ami addig hiányzott ebből az emberből. Jézus Krisztus vesz minket is, hozzáadja az Ő megváltó vérét, és újat teremt: új ember születik!
2. Mit tett a vak azért, hogy meggyógyuljon? Elfogadta azt, amit Jézus vele tett. Nem méltatlankodott a „gyógymód” miatt. Sok ember törölné le csalódva a szeméről az odakent sarat, mert másképp képzelte el a gyógyítást. És sokan utasítják el Krisztust ma is azért, mert nem felel meg nekik az az út, amelyet Isten az üdvösségre nyitott minden ember számára. A vak ember komolyan vette Jézus szavát és engedelmeskedett. Ez a hit – vagyis amikor komolyan veszi valaki Jézust, és azonnal megteszi azt, amit Ő mond. Ez az ember megteszi az első néhány lépést vakon, míg elér Síloe tavához, hogy azután soha többé ne kelljen még egy lépést vakon megtennie! Sokan itt akadnak el ma is, mert nem bíznak abban, hogy Jézus igazat mondott, vagy nem hajlandóak mozdulni Jézus szavára!
3. Mitől gyógyult meg ez a vak ember? A nyáltól? A sártól? A Síloe vízétől? Azt gondolom ez így nem igaz! A vak ember Jézus isteni szeretetétől gyógyult meg! Attól a szeretettől, amely meglátta őt, amely odafordult hozzá, amely újat akart teremteni az ő életében. De volt a vaknak is egy feladata: el kellett mennie Síloe tavához. Miért? Azért, mert ezt az ajándékot, a gyógyulást el kell fogadni! A hit az a kinyújtott kéz, amely elfogadja Isten ajándékait.
Testvérem! Te is nyújtsd ki a kezed Isten felé, s Ő, hidd el, megfogja.

Bakancsos Sándor,
tiszújlaki áldozópap