Vasárnapi üzenet: A mai vasárnap a Római Katolikus Egyház a kenyérszaporítás csodáját olvassa az evangéliumban (Jn 6,1-15).

Annyi sokan vannak az emberek, hogy Fülöp azt mondja, hogy kétszáz árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.
Mai pénzben a kétszáz dénár lehet vagy 10 ezer hrivnya, vagy több is. Az egyik fiúnak van 5 kenyere és két hala, Jézus ezt szaporítja meg. Amikor az apostolok letelepítik az embereket, mintegy ötezren vannak, csupán a férfiak. Jézus a csodában felhasználja az emberi közreműködést, az 5 kenyeret, a 2 halat, az apostolokat. Az emberek akkor veszik észre, hogy csoda történt, amikor jóllaktak.

Gyakran mi is azt gondoljuk, hogy nincs mit adnunk másoknak. Az a fiú azt az öt kenyeret magának hozhatta, meg talán a családjának, mégis több ezren jóllaktak belőle. Mi is, amikor nem félünk elveszíteni életünk értékeit, és merjük odaadni másoknak, akkor vehetjük észre, hogy Jézus megszaporítja a bennünk levő értékeket. Amikor türelmesek vagyunk a testvéreinkhez, érezhetjük, hogy már fogy a türelemem, talán még két percig tudok türelmes lenni, de utána elfogy. Amikor pedig letelik a 2 perc, észreveszem, hogy újra tudok tovább is türelmes lenni. Amikor valaki azt kéri, hogy szeressem, megtegyek neki valamit, gondolhatom, hogy nincs erőm megtenni, amikor mégis másképp döntök és megteszem, érzem, hogy ad az Isten erőt. Amikor irgalmas vagyok a testvéremhez, elengedem neki a hibáját, vagy hogy megsértett, az Úristen ad erőt. Olyan, mintha az Isten forrást nyitna a szívem mélyén. A türelem, a szeretet, az irgalom forrását.

Pogány István 
munkácsi plébános
Kárpátalja