Vasárnapi üzenet: „A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: …” (Jel.2:8-10)

„A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott vala és él: Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)… Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jel.2:8-10)

1. Szmirna, egy kisázsiai város volt, benne egy kis keresztyén közösséggel, amelyik e levél keletkezésekor, a keresztényüldözések idején az állandó elhurcoltatás, börtönbevettetés és mártírsorsú kivégeztetés küszöbén állott. A Jelenések könyvében szereplő hét gyülekezet közül ez a második, és itt is a gyülekezet angyalának s rajta keresztül a gyülekezetnek szól a levél. Itt az angyal nem mennyei lényt jelent, hanem a magyar fordításnak megfelelően lelkipásztori szolgálatra elhívott isteni követet.

2. A szmirnai gyülekezetnek a levélben úgy mutatkozik be Jézus, ahogyan a gyülekezet számára döntően szükséges az Ő megjelenése: ,,Ezt mondja az Első és az Utolsó, aki halott vala és él…” Ezt abban a gyülekezetben teszi, amelyben éppen a kezdet és a vég, az élet és a halál kérdései merednek a gyülekezet tagjai elé. Krisztus magán mutatja meg, hogy Isten a halálból is kihozhat bennünket, amint azt az Ő kereszthalála és feltámadása ábrázolja leginkább. ,,Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)…” Ahogy szólott ott és akkor, épp úgy szól itt és most nekünk is. Nekünk más jellegű dolgaink, nyomorúságaink és szegénységeink vannak, mégis szegényen is gazdagok lehetünk. Ez a levél a halálban is győzelmes, hűséges keresztyén élet jellemvonásait tárja fel előttünk.

3. ,,Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” Ez a mindhalálig tűrő, hűséges és győzelmes keresztyén élet végső ígérete. De benne foglaltatik a halálon innen a külső szegénység fölött a belső gazdagság , a megannyi nyomorúság közepette is a mindhalálig való hűség. Az Istenbe vetett hit, azaz a hozzá való hűség a földi élet gyakorlatának mindennapjaiban mutatkozik meg. Akár egyéni, akár közösségi életünkben, vagy éppen egy egész nemzetet formáló, sorsdöntő eseményben.