Vasárnapi üzenet: Az irgalmas szamaritánus

„Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan ott hagyták.” Lk 10, 30.

Lukács evangéliumában csodálatos bölcséggel a hívő élet legfontosabb három alappillére van meghatározva. Az első pillér az emberszeretet, a második pillér az Isten igéjének hallgatása, a harmadik pillér az imádság.

Most csak az első pillért tekintsük át. Az emberszeretetet Jézus az irgalmas szamaritánus példáján mutatja be. Az Istent szerető ember nem választhatja el az istenszeretetet az emberszeretettől. Jézus a példabeszédben elmondja, hogy a jerikói úton hányféle embertípus van. Volt az áldozat, voltak a rablók, volt a papság képviselője, a léviták képviselője és volt a szamaritánus. A szereplők bemutatása a példabeszédben tehát okulásunkra szolgál.

Az áldozat: Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy akármilyen biztonságosnak tűnő úton érhet minket nem várt támadás vagy sérelem. Kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe önhibánkon kívül.

A rabló: Politikai és gazdasági indíttatásból az ember sok gonoszságra képes. A jerikói út környéke tele volt mind a két fajtával, ott voltak a lázadó zelóták és a megélhetési bűnözők.

Egyik csoport sem riad vissza az ártatlan, tisztességes, becsületes emberek kifosztásától.

A papság: A Jeruzsálemben szolgáló papok egy része Jerikóban lakott. Az út kb. huszonhét kilométer volt, és négyszáz méter szintkülönbséget kellett leküzdeni. Ráadásul nem érhetett vérhez, mert tisztátalan lett a szolgálatra két hétig. Míg a tisztulási szertartást el nem végezte, nem szolgálhatott.

A léviták: Zsidó alszerpapság. A papsággal egyetemben a törvény bizonyos formában rajuk is vonatkozott. Ha a papságot és az alszerpapságot egybevesszük, Jézus bírálata feléjük nem a törvény betartása, hanem az állapotbeli kötelességtudat hiánya miatt volt, azaz hiányzott belőlük a szeretet. A „vallásos öntudat” azonnal erőt vett rajtuk. Jaj! Mi az Istennek szolgálunk… . Tisztátalanhoz nem érünk, mentve vagyunk a kötelezettség alól. A bajtól akartak szabadulni, a kényelmetlenségtől.

A szamaritánus: Félpogány ember. A Biblia szerint egyveleg nép. Egyedül Mózes öt könyvét fogadják el. A zsidók szemében megvetett, lenézett nép volt. Olyanok, akikkel a zsidók nem álltak szóba. A szamaritánus nem tanulta a törvényt, nem volt a választott nép köréből, de a szíve természetes indulatában benne volt a szeretet és az irgalom.

Jézus példabeszéde az irgalmasságról előremutató mindenki számára, mert a szeretet kiűzi az emberből a gyűlöletet. Az emberszeretet főszereplője a szamaritánus férfi, aki a rablók kezeibe került. Érdekes, hogy a rablók mindig lesből támadtak, elvették az ember értékeit, amije volt, de nem ölték meg soha az áldozataikat. A példabeszéd az emberek viselkedésén keresztül mutatja be a szívtelenséget és a felebaráti szeretetet. A rabló mindig meg tudja okolni tettét, hogy mért támad ártatlanokra, és mért veszi el a másét. A szívtelen ember mindig keres és talál magának kifogást, hogy mért nem segít másokon. A szeretet ott kezdődik, mikor az ember lehajol felebarátjához. Míg annyit teszel, hogy segítesz felebarátodon a bajban, csak annyit tettél akkor, mint egy hivatalnok. A természetfeletti szeretet ott kezdődik, ami ezen felül van „és amit ezen felöl költesz, mikor visszatérek, megadom neked”. Addig a bajbajutottal csak a kötelességedet végezted.

Jézus az irgalmas szamaritánus példáján hívja fel a figyelmünket arra, hogy minden keresztény kötelessége a szeretet parancsa szerint élni, beosztás, pozíció vagy rang nélkül.