Vasárnapi üzenet: „És mondjátok meg Arkhippusnak:…” Kolosse 4,17

 „És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!” Kolosse 4,17

Pál Isten üzenetét adja tovább a kolossei gyülekezetnek. Itt, az utolsó fejezetben, még röviden személyes üzeneteket ír az általa személyesen vagy hallomásból ismert szolgálattevőknek, többek között Arkhippusnak. A fellelhető források nem tisztázzák személyét. Tudjuk, hogy egy gyülekezeti tag. Pál megemlíti egy másik levelében mint „bajtársát”. De a fenti igéből megtudjuk, hogy feladata van a gyülekezetben. Ez az ige ma minden édesanyának szól. Egészen személyesen. Mert mi is az anyaság? Vállalom az anyai feladatokat, szolgálatot a családban, közösségben.

Ez egy „vállalkozás.” Sokan itt állnak meg, és azt mondják: én nem vállalom. Teherré lesz a gyerek: a szülés, etetés, gondoskodás, felnevelés. Aki itt megáll, az már nem lehet anya. De ha sikerül az akadályokon túltekinteni és azt mondani, hogy én vállalom, akkor a másik szó kezd el emlékeztetni a kötelességeimre: vigyázz! Nem mindegy, hogy milyen a minősége a munkámnak. Van, aki itt rontja el, és mindegy számára, hogy milyen nevelést kapnak a rábízott gyermekek vagy a család. De ha úgy érezzük, hogy ezt is sikerül teljesíteni és nemcsak vállalkozunk, hanem jól végezzük megbízatásunkat, akkor ott a harmadik ige: betöltsed! Vannak példák, amelyek segítenek, hogy ne magam találjam ki, hogy mi a jó a családnak és a gyermekeknek. Önmagunk felé mindig elfogultak vagyunk. Jó példát keressünk és engedjük, hogy az ösztönözzön minket jól betölteni a helyünket. És az utolsó legfontosabb szó: az Úrban! Ettől válik ez a szolgálat mássá, mint egy gyermekotthon, óvodai munka, napközis foglalkozás. Én az Úrra nézek. Ez ad erőt és ebben van a jutalmam. Másképpen nem lesznek hívő édesanyák, megszülető gyermekek. Gazdaságilag minden ellene mond a szolgálatnak – az Úrban minden megerősítést, ösztönzést kap. Ne becsüljük le megbízásunkat, hivatásunkat a családban és a gyermekeink életében!