Vasárnapi üzenet: „Hiszek Uram!” És leborult előtte. (Jn 9,38)

Erre az így szólt: „Hiszek Uram!” És leborult előtte. (Jn 9,38)

A húsvét utáni 5. vasárnap evangéliuma a vakon született fiú történetét mondja el. Tamás apostol, a kenethozó asszonyok, az inaszakadt és szamarai asszony után újra egy tanúságtevő embertől halljuk, hogy Jézus a Krisztus, az igazi messiás. A húsvétot követő vasárnapok evangéliumának pontosan ez a lényege, hogy a Szentíráson keresztül újra és újra bizonyosságot nyerjünk arról, amit húsvétkor ünneplünk a legfényesebben, hogy Jézus Krisztus, a megváltó, aki feltámadt a holtak közül és „legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.”

Életet ajándékozott ennek a fiúnak is, aki örök sötétségben nem élhetett teljes életet, viszont Jézus visszaadta a látását, és erre a vakon született fiú válasza a hálából fakadó hit volt. A farizeusok nem ismerték fel Jézusban a messiást, lelki vakságban szenvedtek, amely képtelenné tette őket, hogy meglássák a csodát. Lelki vakságuk elsődleges oka a saját önzésük volt. Annyira lekötötte őket a törvényből maguk köré emelt falak építgetése, hogy nem vették észre a törvény felett álló messiás működését. A falakon túl nem látták a másik ember örömét és szabadulását. Ezek a falak azért épültek, mert úgy érezték, hogy biztonságot jelentenek számukra. Mégis ezek a biztonságot jelentő falak okozták vesztüket.

Mennyire aktuális ma is ennek a történetnek az üzenete! Ma is a keresztény ember legnagyobb veszélye pontosan ez a fajta hitetlenség. Úgy gondolja, hogy hisz Istenben, mégsem tudja elfogadni az emberhez közel kerülni akaró, ma is csodákat tevő, bűnöket és emberi gyengeségeket megbocsátó Megváltót. Akkor létezik az Isten számára, ha azt ő akarja. Akkor, úgy és azzal tegyen csodát, ahogy azt ő akarja. Fel tudom-e ismerni a ma is működő Krisztust, el tudom-e fogadni azt, hogy az Isten ma is a világ Ura? Ez ma is a hit legfontosabb kérdése, és a válaszomtól függ az a hálából fakadó hit, ami minden keresztény ember legfontosabb feladata. Ma is ebből, abból (kőből, érzelmekből, pénzből és puszta külsőségekben megnyilvánuló vallásgyakorlásból) falakat építünk magunk köré, és azt hisszük, ezek mindentől és mindenkitől megvédenek bennünket. Pedig az igazi biztonság az ember számára, csak a teremtő, létben tartó és megváltó Istenbe vetett hit lehet.

Ismerjük fel mi is a világ és az élet csodáiból a megváltó Krisztust, és a saját tapasztalatunkból kiindulva mondjuk ki mi is minél többször azt, amit a vakon született fiú is kimondott: „Hiszek, Uram!”