Vasárnapi üzenet: Húsvét után, pünkösd előtt
,,…Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson. Sorsot vetének azért reájok és esék a sors Mátyásra és a tizenegy apostol közé számláltaték.” (ApCsel. 1:21-26)
A feltámadott Úr uralma, mennybemenetele és visszajövetele mindenekelőtt a tanítványok számára letagadhatatlan tény. Ezt azzal is szemlélik és szemléltetik, hogy az Úr az Ő Egyházát úgy kormányozza személyesen, hogy alkalmas és hiteles férfiakat hív és küld el. Ezért húsvét után és a Szentlélek kitöltetése előtt a tizenegy tanítvány figyelme egy személyi kérdésre terelődik, Júdás kiesett a tanítványi körből, gondoskodni kell az utódról, erről beszél a fenti néhány igevers.
1. Hiteles ember legyen, aki kiegészíti és betölti a 12-es létszámú keretet. Ezt a keretet Jézus hozta létre – a testi Izráel 12 nemzetségének példájára – annak szimbolizálásaként, hogy az Ő népe az igazi lelki Izráel. A tanítványok ezt eldöntött dolognak tartották, de Júdás szomorú esetével személyi, sőt teológiai válságba került közösségük. Nem könnyű helyzetben vannak: ki töltse be ezt a helyet? Júdáshoz hasonlót könnyen találnának, hiszen az a világ is tele volt korrupt, pénzszerető emberekkel, vezetőkkel, de a feltétel az, hogy olyanok közül kerüljön ki, akik kezdettől fogva a tanítványokkal jártak, Keresztelő János fellépésétől számítva Jézus szemlélői – szem- és fültanúi – voltak egészen a feltámadásáig.
2. Elhívott és kiválasztott ember legyen. Két embert találnak erre alkalmasnak, akik közül az egyik bekerül az apostoli közösségbe: Józsefet, akinek mellékneve Jusztus, azaz Igazságos és Mátyást. A szövegből az derül ki, hogy a szentíró mintha József mellett korteskedne a színtelen Mátyással szemben. Minden külső, demokratikusnak nevezett választásoknál ez a fajta negatívum jelenik meg legelőször: akire én gondolok, azt a lehető legszebb jelzővel illetem. Ezért a 11 tanítvány, az emberi kiválasztás mellett, vagy még inkább mindenek felett rá bízzák az Úrra a döntést, Ő, aki mindnyájunk szívét ismeri, Ő mutassa meg, hogy kit választott ki.
3. Az Úr döntése mindig világos és igazságos. Ezt mutatja a sorsvetés. Az Ószövetségben Úrím és a Tummim szolgált erre, szent tárgyacskák, melyet a főpap az ,, ítélet hósenébe” mellre erősített táblácskára erősítve a szíve fölött viselt. Így választották ki valamikor Sault is királlyá. Ez a fajta sorsvetés még a Szentlélek kitöltetése előtt történt, az első pünkösd után már sehol nem találkozunk ilyesmivel. „…esék a sors Mátyásra…” Az Úr döntése megfellebbezhetetlenül mindig világos és igazságos. Jó, ha komolyan vesszük mi, maiak is, az egyház jelene és jövője szempontjából is.
Józan Lajos
huszti református lelkipásztor
Kárpátalja