Vasárnapi üzenet – Isten találkozása az emberrel

A keresztény ember mindig vágyakozik az Istennel való találkozásra, hiszen érzi, hogy ettől élete más irányba fog haladni.

Amikor Jézust szülei a templomban bemutatják (Mózes törvényének megfelelően) és az agg Simeon karjaiba veszi, akkor e szavakkal áldotta az Istent: „Most bocsásd el uram, a te szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a tőled küldött üdvözítőt, kit rendeltél minden népek színe elé; világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.” Simeon imája (Nunc dimittis) ősi imádság, ami arra a találkozásra hívja fel a figyelmet, ami Isten és ember, a Teremtő és a teremtmény között történik. Ez egyfajta hálaadás életünk reményének beteljesüléséért, amit Simeon fogalmaz meg az emberiség nevében. Felismeri és rádöbben, hogy milyen kegyelemben van része, hiszen karjaira vehette a világ Üdvözítőjét, Jézus Krisztust, aki világosságot hozott a sötétségben tévedezőknek. Isten a világba jön, Fia által testesül meg, hogy találkozhasson az emberrel. Isten köztünk akar lenni. Bármennyire is elfoglaltak vagyunk a mai világban, Ő találkozni akar velünk. Meg akarja mutatni számunkra istenségét, jóságát, szeretetét. Személyes kapcsolatot szeretne az embertől, amely örökre meghatározza a teremtmény életét. Beköltözik családunkba, közösségeinkbe, munkahelyeinkre, mert azt akarja, hogy minden ember részese lehessen annak az üdvösségnek, ami a vele való találkozásnak gyümölcse.

Az Istennel való személyes kapcsolat ápolása, a találkozások rendszeressége lehetőség az ember számára. A szentségekben Krisztus láthatatlanul jelen van és találkozik velünk. Minden szent liturgián ennek a találkozásnak lehetek a részese, amikor magamhoz veszem az Ő testét és vérét. Életünkben ez a legnagyobb találkozás Istennel. Ebben mindig megerősödhetünk, a szövetségünket megújíthatjuk.

Váljon minden nap igazi találkozássá az Istennel, amelyben megérezzük közelségét. Ne engedjük, hogy a személyes emberi kapcsolatok (a találkozások) kivesszenek az életünkből. Hordozzuk karjainkon, magunkban a velünk találkozni akaró Istent!

Pősze Roland, tiszabökényi görög katolikus áldozópap