Vasárnapi üzenet: „Istenünk, ítéld meg őket!…” (2.Krónikák 20:12)

„Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2.Krónikák 20:12 verse. Olvasni 2.Krónikák 20:1-16 verseit)
Kedves Testvéreim! Ez az igeszakasz háborús időről szól. Jó­sáfát király idejében a móábiak, ammóniak közös erővel megtámadták ezt a kicsi országot. Az őrszemek jelentették, hogy a határ közelében vannak. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Pánikba esni? Megadni magukat, és esetleg elkerülni a vérontást? Esetleg sereget toborozni és megszervezni az ellenállást? Jósáfát egyiket sem teszi. Nem harci riadót fúj, hanem böjtölni, imádkozni hivja a népét. Az első imádságot ő mondja el. Nem panaszkodik Istennek, hanem a Szabaditó Isten tetteire emlékezik. Csak azután mondja el, hogy bajban vannak, tanácstalanok. Míg imádkoznak, Isten lelke rászáll egy lévitára, Jaházielre, Isten rajta keresztül hirdeti ki az üzenetet, hogy a nép megszabadul. Amikor ezt meghallják, még nagyobb erővel dicsérik az Urat. Isten pedig cselekedett, az ellenség szembefordult egymással, és egymást pusztították el.
Ma is háborús időket élünk. Sokan félnek, tele vannak bizonytalansággal, nem tudják, hogy mit hoz a jövő. Szomorú, hogy népünk, a vezetőink még nem követik Jósáfát és népe példáját. Sokan azt mondják erre, most nem imádkozni kell, hanem cselekedni! Vannak, akik azt szeretnék, ha Isten megáldaná az ő elképzelésüket, terveiket. Sokan dicsőitik az országot, vezetőket az élő Isten helyett. Pedig Ő, ahogy Ézsaiás 42:8-ban olvassuk: „Dicsőségét másnak nem adja.” Egy nép hitbeli, gazdasági, erkölcsi állapota megmutatkozik abban, hogy milyenek a vezetői.
Aki kész Isten elé állni, ahogy azt Jósáfát és népe tette, az elismeri, hogy az Úr előtt áll, él, hozzá szól, vele beszéli meg a dolgait, tőle kér tanácsot, vezetést döntései előtt. Előtte hajlik meg, és elfogadja akaratát, még ha sokszor nem is érti azt, de hiszi, amit egyik énekünk szerzője vallott:
„Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja,
Ő énvélem is úgy tégyen, Mint néki kedve tartja.
Ő az Isten, ki ínségben
Az övéit megtartja,
Hát légyen, mint akarja!”
Hiszem, hogyha népünk, vezetőink, odafordulnak Istenhez, ha megalázzák magukat előtte, ha segítségül hívják Őt, ha a dicsőséget egyedül neki adják, akkor eljön a felüdülés ideje! Legyen így! Ámen.

Mező Miklós,
lelkipásztor, Bakos, Újbátyú