Vasárnapi üzenet: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek.” (Luk. ev. 6,37)

Jézus útbaigazítja követőit, hogy ne ítélkezzenek. Érdemes elgondolkodni, hogy miért mond ilyet Jézus? Tudni kell, hogy parancsolatainak logikus indítékai vannak.
Pál apostol a mélylélektan mai ismereteit közel kétezer évvel megelőzi, amikor ezt mondja: „…nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!” (Róm 2,1) A mélypszichológiai kutatások rájöttek, hogyha nem ismerünk egy embert, de véleményt mondunk róla, akkor a hiányzó információkat a saját tudatalatti információinkkal egészítjük ki. Ha pl. szívünkben gyűlölet van, akkor egy ítéletmondáskor ezt a gyűlöletet vetítjük ki magunkból, és gyűlölködőnek ítéljük meg a másik embert. Magyarán, ha lelki „szemüvegünk piszkos”, akkor a tisztát is piszkosnak látjuk. Tulajdonképpen lemérhetjük lelkivilágunk tisztaságát azon, hogy másokat hogyan ítélünk meg, mit feltételezünk másokról. Az van lelkünk mélyén, amit másra mondunk ítéletként vagy feltételezésként. Lélektani kísérletek bizonyítják, hogy ítéleteink inkább ránk jellemzőek, mint arra, akit megítélünk!

Jézus ettől akarja megóvni a követőit. Mindemellett a szív mélyén lévő rossz dolgok, fájdalmak, lelki sérülések, az Ő jelenlétében gyógyulhatnak meg. Tulajdonképpen az ítéletre tiltó parancs megtartásának is csak úgy van valóságos haszna, ha Jézus életünk alapvető fontosságú dolgát, a kapcsolatunkat a mennyei Atyával, helyrehozza.