Vasárnapi üzenet: „Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?”

„Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?”       Jób 17, 3

Jób ebben a részben egy különleges kéréssel fordul Isten felé: kezesség vállalására kéri az Urat. De mit is jelent a kezességvállalás? Abban a korban ez azt jelentette, hogy valaki minden vagyonával, lehetőségeivel, sőt életével is felelősséget vállal egy másik emberért. Aki kezese lett valakinek, az mindenével felelt, mindenét letette zálogul azért az emberért. Abban a korban a bölcsek óva intettek attól, hogy csak úgy kezességet vállaljon valaki valakiért. Hiszen az, akiért kezességet vállaltak, vissza is élhetett ezzel. Ezért figyelmeztette Isten népét az ige is: „Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást.” Példabeszédek 11, 15

A bölcsek és a tanácsadók arra biztatták az embereket, hogy legfeljebb családtagokért vállaljanak kezességet. Idegenért semmiképpen nem.

Jób kérése tehát azt tükrözi, hogy ő nem tarja Istentől ide­gennek magát. Ő még ebben a helyzetben is meg van győződve arról, hogy Istenhez tartozik, közel áll hozzá, és ezért az Isten kezességet tud vállalni érte, mert tudja azt, hogy megbízható, és minden ígéretét teljesítette.

Jóbra tekintve egy ember sem vállalt volna érte kezességet, hiszen abból, amit az emberek láttak Jób sorsával kapcsolatban, csupán azt értették meg, hogy ő nagyon bűnös lehet, ha ilyen nehézségek érték. Nem lehet tehát benne megbízni, érte kezességet vállalni pedig hatalmas meggondolatlanság lenne. Jób nem is fordul emberekhez, de odafordul Istenhez, mert biztos abban, hogy pontosan ismeri őt. Jóbban ott van az a reménység, hogy őt Isten nem olyannak látja, mint a barátai, hanem tudja róla, hogy hűségesen ragaszkodik hozzá mindenben, és ezért a hatalmas Isten fog kezességet vállalni érte.

Újra és újra rácsodálkozhatunk a sok sötét és szomorú gondolat és megnyilatkozás között arra a bizalomra, reménységre, amely Jób szívében él Isten irányába. Ez azt jelenti, hogy a bajban, nyomorúságban Jób nem tagadta meg az Urat. Nem fordult el tőle, és nem vetette el az életéből azokat az igazságokat, amelyeket ő nemcsak megtanult, hanem meg is tapasztalt. Amikor a mi életünkben is beköszöntenek a megpróbáltatások és a bajok, vajon nem hajlunk-e sokszor afelé, hogy kétségbe vonjunk olyan igazságokat, amelyeket már Isten kijelentett nekünk, és amelyeket meg is tapasztaltunk. Nem szabad, hogy az életünk megpróbáltatásaiban ezek elhomályosuljanak, vagy arra gondoljunk, hogy az Úr megváltoztatta velünk kapcsolatos véleményét vagy hozzáállását. Biztosak lehetünk abban, amiben Jób is biztos volt, amikor kezességvállalást kért az Istentől. Istenhez tartozunk Jézus Krisztus által, és ezen nem változtat semmilyen nyomorúság vagy megpróbáltatás. Lássuk meg, hogy van kezesünk a mennyben az Úr Jézus személyében, aki közbenjár az Atya előtt azokért, akik Őt elfogadták. A legnehezebb, a legsötétebb napokban is.

Drága Közbenjárónk! Köszönjük neked, hogy sokszor anélkül is, hogy mi kérnénk, esedezel és könyörögsz értünk, hogy a próbatételeinkben, nehézségeinkben meg tudjunk maradni az Úr mellett, Őróla tegyünk bizonyságot!

Ámen!

Tóth László
nagyberegi református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net