Vasárnapi üzenet: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, …”

„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” Jézus Krisztus ezeket a szavakat a hegyi beszédben nem csak az apostolokhoz intézi. Ezek a szavak minden keresztényhez szólnak.

Mindannyiunk arca kell, hogy visszatükrözze Jézus Krisztus arcát, amely jó irányba fordítja életünket és az üdvösségre vezet. Ezáltal példát szolgáltathatunk felebarátainknak, ahogyan ezt tették és teszik a szentek.
Kik is a szentek? A szentek azok, akik a kegyelem állapotában vannak, és próbálják hűségesen követni Krisztust az evangélium fényében élt életükkel.
A ma ünnepelt Nagy Szent Bazil, Nazianzi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János, három nagy szent, főpap és egyháztanító, akik igazi példát mutattak a szentek életéből. Az egyház oszlopai és a teológia mesterei nemcsak hirdették hitüket, hanem rendíthetetlenül meg is élték. Mindhárman a IV. században éltek – a kereszténység aranykorában. Szent Bazil és Szent Gergely közel azonos korúak, meghitt barátok voltak, Aranyszájú Szent János nálunk húsz évvel fiatalabb volt. Összekapcsolta őket az apostoli buzgóság a szent hitért és a lelkek üdvösségéért.
Az ünnep kialakulásához egy vita vezetett. A keresztények azon vitatkoztak, hogy a három szent közül melyik a legnagyobb és legjelentősebb az egyházban. Egyesek Szent Bazilt tartották a legnagyobbnak, mások Szent Gergelyt, ismét mások Aranyszájú Szent Jánost. A vitát maga a három püspök zárta le. Egy éjszaka megjelentek szentéletű Mauroposz János, Eukhaita püspökének álmában, s ezt mondták: „Mi, ahogy láthatod, egyformák vagyunk Isten előtt, nincs köztünk semmi ellentét vagy vita. Tiltsd meg a vitatkozóknak, hogy megoszlást keltsenek az egyházban. Aztán egyesítsd mindhármunk emlékét egy közös ünnepen.”
Mindegyikük a Szentlélektől különféleképp ihletve azt tanította, ami az emberek üdvösségéhez szükséges. A három szent példája lelkesít bennünket az önmegtagadó életre, és arra a tudatra, hogy az önmegtagadás nélkül nincs életszentség. Mindhármuk saját maguk talentumával éltek Istennek tetsző életet. Nagy Szent Bazil önmegtagadó életével, Nazianzi Szent Gergely gondolatainak mélységével, Aranyszájú Szent János pedig ékesszólásával haladt Krisztus felé, és vezették a rájuk bízott lelkeket, és vezetnek bennünket is minden nap. Segítségükkel és a hit által üdvözülhetünk. A tiszta hit, amelyet megélünk, üdvözít minket és lesz fényforrás mások számára is, ami által mindannyiunk Atyját fogja illetni a dicséret: „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” Ámen.

Kótunovics István,

görögkatolikus papnövendék