Veled akarok

„Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.” Máté 13,18

El lehet lenni élethosszig a még-nem-értem, még nem vagyok kész erre hozzáállásban. Ez is egy út, a kitérés útja. Az az út, amiben azt képzeljük, hogy nem múlnak el a lehetőségek. Mintha az ember mindig fiatal maradna. De már az is érzi, aki közeledik a harminchoz, hogy van, ami már elmúlt. Már nem lesz újra. Házasságunk első éveiben döbbentünk rá arra, hogy az elköteleződés magában hordoz valami félelmetes véglegességet. Már soha nem fogsz megismerkedni senkivel úgy. Már soha nem leszel másba szerelmes. Ha mégis, az az elköteleződés felfüggesztését jelentené. Épp ez a lényeg az elköteleződésben, hogy vele és senki mással. De ha vele és senki mással, akkor lemondok érte másokról. Tökéletesen tisztában vagyunk ezzel egyébként. Nem is akarjuk. Párkapcsolatban és egyéb területeken szívesen mellőzzük az elköteleződést. Vágyunk arra, amit egy elkötelezett kapcsolat nyújt, irigykedünk mások életére, de nem akarunk elköteleződni. Mert az elköteleződésben van valami rettenetes véglegesség. Vele.

Meghalni a bűnnek, és élni Jézusnak. Jézusban. Elbukásaimban is ide visszatalálni. Remegve vigyázni a kapcsolatra, mert fontos, mert örökre kötöttem össze az életem vele. Isten szövetsége is örök szövetség. Végleges elköteleződés. Hallom az igét, és azt mondom, nem értem. Valójában az van, hogy arra várok, hogy valaki úgy mondja, hogy elfogadható legyen. Valaki mondja azt, hogy nem kell kárnak és szemétnek ítélnem mindent, nem kell változnom, nem kell újjászületnem. Hogy Jézus csak egy a panteonban. Skalp a falon. Feszület. Talizmán. És van aki elringat, ha nem tudod elringatni magad, mert érzed, hogy nem igaz, hogy nem érted. Értjük, csak másként szeretnénk érteni. Bárcsak ne kellene elköteleződni. Bárcsak lehetne úgy házasságban élni, hogy amikor úgy van kedvem, kilépek, lelépek, elhagyom. Bárcsak lehetne úgy gyereket vállalni, hogy amikor nincs kedvem, visszaadom. Bárcsak lehetne úgy pénzt keresni, hogy ha nincs kedvem, nem dolgozom. Bárcsak lehetne úgy Jézussal járni, hogy ha unom, felteszem vissza a falra, és vége. De tudjuk, hogy nem lehet. Mert ez mind elköteleződést igényel.

Az ördög nagy hazugsága az, hogy az elköteleződés lemondás. Pedig nem. Az elköteleződés az, amikor nem költöm el a pénzem, mert valami fontosra gyűjtök. Pl. házra, kocsira, vagy gyerekvállalás miatt. Persze, lemondás, de valójában az én elköteleződésem valami nagyobb, fontosabb mellett. Lemondok arról, hogy a mának éljek, hogy vele öröké éljek.