Vigasztaljátok

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége nyomorúságának…” (Ézs 40,1-2a)

„Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.” (Ézs 62,10)

Kedves Testvérem!

Vége van…Vége van… Több, mint ezer napja erre a mondatra szeretnél ébredni, hogy végre megnyugodjon az életed, és annyi mindenki mással együtt te is visszatérhess az életbe. Hogy végre a te szívedhez is szóljon valaki, hogy nincs tovább a nyomorúság. Elérkezhet a csend és a helyreállítás. Visszakapod a hétköznapokat, megnyílnak a mostanra már szomorúságba burkolózott lelkek. Vége annak az egésznek, amely napi szinten megbénít. Mert ma félelem, fájdalom, könnyek, elválás, magányosság, utazás, videókarácsonyok és kiüresedett utcák, fények nélküli esték a lenyomatok. Hova lett Kárpátalja fénye? Elvették? Ki tudják irtani? Meg tudják szüntetni? El tudják tompítani? El. Mert, ma ez a tapasztalat, és naponta kihúzzák a lábad alól a talajt, neked pedig élned kell egy olyan életet, amelyre nem készültél és nem ezt vállaltad. Rád nyomták, tieddé tették a tapasztalatot. Mostanra már talán eljutottál addig a pontig is, hogy elég volt, és már nincs miből adnod. Nincs miből vigasztalni, hiszen a kilátástalanság ugyanúgy megbénítja az őrállókat, mint a vigasztalásra szorulókat. Ér elfáradni ebben az állapotban, és a gyengeség is megérkezhet. Lehet sírni és üvölteni, mert a veszteség és a gyász idején felszakadó érzések igazak. Vigasztalásra van szükséged és e vigasztalást megkapod nap mint nap, még ha el is fáradsz, és éppen csak egy mécses fénye ég melletted. Az áramot le tudják kapcsolni, félelemben tudnak tartani, de egy valamit nem tudnak elvenni tőled: te meghozhatod azt a döntést, hogy elfogadod Isten Lelkének vigasztaló és újból visszaerősítő melléd állását. Mert azt nem tudjuk meghatározni minden esetben, hogy mi zajlik körülöttünk, de azt igen, hogy én miként állok bele az adott élethelyzetbe. Meghozhatod azt a döntést, hogy elfáradsz, sírsz, kiabálsz, elkeseredsz, gyászolsz. Lehet haragudni és dühöngeni, elesni és feladni, kimondani, hogy nincs tovább… Hiszen a belső fényed, a Világ Világossága éppen ide tud igazán és teljesen megérkezni. Mivel ott, ahol „minden rendben van”, ott, ahol a hatalmaskodás és a basáskodás eltorzította a személyiséget, ott nem lesz helye a Világosságnak. A te szívednek elég a mécses fénye, elég ahhoz, hogy hallj, láss és kapaszkodj. Ebben az állapotban képes vagy újratervezni és felállni. Van egy kéz, amely pont téged emel fel önmagadért és azért, hogy képessé válj támogatni és vigasztalni. A legnagyobb nyomorúságra érkezett meg Jézus Krisztus. Abban az időben is volt háború, hidegség és fénytelenség. Volt erőszak és kirekesztettség, bántás és üresség. Semmiben nem különbözött a ma világától, ott és akkor is éltek megfélemlített és bezárt emberek. Akkor sem volt hely az Úrnak, mint ahogyan ma is sok-sok házban élnek belekeményedett életek, megrekedtek és elfáradtak, kiábrándultak vagy éppen önigazultak és reménytelenül átkozódók. Hiszen ez fáj.

Jézus nem éppen a fények közé érkezett, nem egy meleg és szívmelengető helyre, hanem a ridegségbe és a kiutasított állapotba. Kiszolgáltatott kisbabaként, átélve a születés fájdalmát született meg. Őt is felvette szülőanyja és apja is dédelgette, befogadta. Nem volt a legjobb hely a világ akkor, mint ahogyan ma sem.

De, hogyan tudok én helyet készíteni? Hogyan lehetek kész arra, hogy bennem is megszülessen? Lehet nálad helye Krisztusnak, de ehhez készíteni kell az útját. Nem fenyőfával, nem díszekkel, még nem is finom falatokkal. Nem ajándékokkal és minden egyéb mással, hanem azzal, hogy a köveket elhordod az útjából. Ez nem az ország állapotától függ, hanem csakis a te történeted. A hozzá vezető útról azt mondja Ézsaiás: szedjétek fel a köveket és tegyétek szabaddá az utat önmagatoknak az Úrhoz. A nagy esőzések után Izraelben a kövek lejöttek a vízzel az utakra, és ahhoz, hogy ismét járható legyen az ösvény Jeruzsálembe, az ünnepre, el kellett szedni a köveket és megtisztítani. Milyen kövek ezek? Ha mélyen magadba tekintesz megtalálod, mi az, ami most éppen elválaszt téged Tőle. Nálad van annak a tudása, hogy kikkel hordtatok egymás felé köveket, hogy ne lássátok egymást. Te tudod, hogy miért és mikor barikádoztad el magad félelmedben, hogy biztonságban lehess. Mind a másokkal szembeni kövek és az önmagad elzárása akadálya annak, hogy eljuss a szívedhez az Úr szívén keresztül. Ahhoz, hogy tovább láss meg kell tapasztalnod azt, hogy szükség van a te munkádra, akaratodra és bátorságodra, mert másként csak növeled a kövek számát és nagyságát. Isten kettészakította érted az eget, összeszedett minden akadályt és felvitte a Golgota keresztjére, hogy eljuthass a szívén keresztül Hozzá és magadhoz.

Ma, amikor a téged körülvevő világ azt kiáltja, hogy zárkózz be és fogadd el, hogy nincs fény és igazi élet, akkor nézz ki egy kis résen, és lásd meg a kőben faragott istállóban az érted született Krisztust. Hagyd ott az általad felépített biztonságot, és nyisd ki az életed, hogy majd ismét tudj feltöltődni és kegyelemként megélni az újabb napot.

Az igében azonban többes szám van: együtt is tehetitek, közös erővel is takaríthatjátok az utat. Ha egymás terhét hordozzátok akkor betöltitek a Krisztus törvényét. Egymással egymásért, hogy az egyén is gyógyuljon és változzon. Sok-sok áldás jelenhet meg ott, ahol ma nyomorúság van és vita, ha az asztalnál már nem a kövekre fogtok koncentrálni, hanem arra, hogy mi köt össze titeket. Mert az ellentétek azok elválasztanak, de a közös pontok összefognak, és így már az ellentétek is termővé tudnak válnak.

Jézus elmondta, hogy arról ismerik meg azt, hogy valaki az Ő tanítványa, ha szeretik egymást. Krisztus nem aprózza el, nem kezdi magyarázni, hogy mi mindent tegyél meg a másikért, hanem azt mondja, hogy szeress. Ami a legvágyottabb állapot minden ember számára, azt a legnehezebb megtenni. Szeretetért kiált a háborús helyzet, és te az lehetsz, aki szeret. Szerethetsz úgy, ahogy még nem szerettél, és ahogy talán még téged sem szerettek, mert Krisztusban te magad is átélheted ezt a szeretetet, megújulhatsz, hogy fényt tudj gyújtani a sötétségben.

Katona Viktória

Forrás: teso.blog