X. Piusz és az olimpia

„Ha az emberek nem értik meg, hogy a mozgás mire jó, akkor magam fogok tornázni mindenki szeme láttára!” – mondta X. Piusz pápa, aki II. János Pál előfutára volt a sportszeretet terén.
II. János Pálról köztudott, hogy szeretett síelni, úszni, és általában mindenféle testmozgást végezni. Azt azonban már kevésbé tudjuk, hogy X. Piusz, aki 1903-tól 1914-ig ült Szent Péter trónján, II. János Pál előfutára volt a sportszeretet terén. Giuseppe Sarto, a későbbi X. Piusz, az osztrák határ mellett, az Alpokban található Tarvisióban született. Jó gyalogló volt, és a testmozgás iránti szeretetét pápasága alatt is megőrizte, egy olyan korban, amikor az egyházi világ erre kevéssé volt fogékony.
Az a történet járja, hogy amikor a pápa egy csoport atlétát fogadott, akik piruett és gúla (emberpiramis) bemutatót tartottak a Vatikánban, egy szkeptikus bíboros odasúgta neki: „Ugyan, hova vezethetné ez az emberiséget?” Mire X. Piusz így válaszolt: „A Paradicsomba”. És hozzátette: „Ha az emberek nem értik meg, hogy a mozgás mire jó, akkor magam fogok tornázni mindenki szeme láttára! Így legalább láthatják majd, hogy ha a pápa is tornázik, akkor ők is megtehetik.”
De a pápa az olimpiai játékok lelkes támogatója is volt. Egy könyv, melyet a X. Piusz Kutatási Központ adott ki azt írja, hogy a Vatikán titkos levéltárában beszámolót találtak egy találkozóról, mely X. Piusz és a modern olimpiai játékok kezdeményezője, Pierre de Coubertin báró között történt.
A francia nemes csalódott volt mind a párizsi (1900), mind a Saint-Louis-i (1904) olimpiai játékok gyenge visszhangja miatt, lévén, hogy a korabeli média a világkiállításokat az olimpiáknál lényegesen előrébb sorolta. Úgy határozott, hogy megpróbálja az olimpiai játékokat Rómában népszerűsíteni. 1905-ben Rómába utazott hát, és találkozott X. Piusszal.
A levéltári beszámoló szerint a báró a pápánál lelkes fogadtatásra talált: X. Piusz megígérte, hogy megáldja a sportolókat, amennyiben az 1908-as játékok helyszíne Róma lesz. A beszámoló azonban leírja azt is, hogy mivel a „római kérdés” (azaz az egységesített Olaszország és a Szentszék viszonya) akkorra még nem tisztázódott, és így a pápa a „Vatikán foglya” volt, X. Piusz nem ígérhetett konkrét segítséget, még kevésbé, hogy személyesen is meg tud jelenni a játékokon.
Akárhogy is volt, Coubertin báró terve megbukott az olasz vezetők és az akkori miniszterelnök, Giovanni Giolitti előtt: az ország kivérzett, és sok pénzre volt szükség, hogy a függetlenségi háborúból éppen kikecmergett országot helyreállítsák. Ilyen helyzetben pedig az olimpia szükségtelen luxus lett volna… Így történt, hogy „a függöny legördült a Tevere-parti jelenet előtt, de rögtön fel is libbent a Temze partjain” – olvasható a francia báró emlékirataiban, ugyanis az 1908-as olimpiai játékoknak – ahogy a mostani, 2012-esnek is – végül London adott otthont.
Forrás: Magyar Kurír