Zarándoklat Kárpátalja békéjéért

A magyarországi Csobánkai Közép-európai Cserkészparkban több száz fiatal gyűlt össze október 22-én egy közös zarándokút megtételére. Az Egyesület a remény kis emberei közösségért nevű szervezet 2006 óta minden évben éjszakai zarándoklattal emlékezik az ’56-os forradalomra. Nekünk, Kárpátalján élőknek különleges volt az idei alkalom, hiszen utunk jelszava az engesztelés: a békéért, Kárpátaljáért.
Kárpátaljáról öten vettünk részt: Bíró Péter, a ráti családtípusú gyermekotthon vezetőinek fia; Rácz István atya, a benei egyházközség plébánosa és három fiatal benei híve.
Indulás előtt este 20.30-kor István atya tartott párperces elmélkedést. Elmondta, hogy Kárpátalján béke van, de a szívek mégis félelemmel és aggodalommal vannak tele, mert nem lehet tudni, hogy mikor keresik meg a család férfitagját, mikor hozzák a behívót az édesapának, a fiúnak. Az elmélkedés közös imádsággal zárult és elindultunk a körülbelül 40 km-es utunkon.
Első megállóhelyünk Pilisszentkereszt volt 23 órakor, ahol a falu közösségi házában vártak minket meleg teával és harapnivalóval. Félórás pihenő után Bíró Péter beszélt a gyermekotthonról és kifejtette aggodalmukat a téli fűtést illetően. Balázs atya, az egyik szervező elmondta, hogy lehetőség van az adakozásra, hogy létrejöjjön a gyermekotthon számára a fatüzelésű kazán. Ezután tele hassal folytattuk utunkat.
Következő pár km-es gyaloglásunk után a következő pihenőhelyen egy szabadkai magyar férfi beszélt arról, hogy ő hogyan élte át az egykori Jugoszláviában zajló háborút sorkatonaként. Itt a szervezők újra teát és zsíros kenyeret készítettek. Ezt követően imádkoztunk és folytattuk a még hátralévő kilométerek megtételét.
Az utolsó órákban mindannyian ki voltunk merülve és nagyon vártuk, hogy Esztergomba érjünk, nemcsak egyszerűen a 40 km-es, hosszú táv miatt, hanem mert ennek egy részét erdőben, úttalan utakon, hegyre fölfelé kellett megtennünk. Viszont erőt merítettünk abból, hogy egy közös cél érdekében vagyunk talpon egész éjszaka és ezek az emberek, köztük gyerekek is, a mi békénkért vannak jelen.
A reggeli órákban elérkeztünk célunkhoz. Az Esztergomi Bazilikában Mindszenty József bíboros úr sírjánál ünnepi szentmisén vettünk részt. A záró áldás után elindultunk a Mária Valéria hídhoz, ahol egy-egy szál fehér krizantémot dobtunk a Dunába minden Kárpátalján élő személyért. Utunkat a Himnusz és a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zártuk.
Bár testileg elfáradtunk, de lelkiekben feltöltődtünk és nagyon örültünk, hogy kárpátaljaiként vehettünk részt a zarándoklaton. Ezúton is szeretnénk megköszönni Balázs atyának, valamint mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a zarándokúthoz, hogy több száz kilométerre tőlünk, egy másik ország lakosai gondoltak ránk, a mi békénkre, valamint azokra a kisgyerekekre, akik a ráti családtípusú gyermekotthonban élnek.

Botos Gyöngyi (Bene)