10 millió forintos alap a kárpátaljai magyar kultúra támogatására

A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány a Budapesten élő, de kárpátaljai származású Kiss Gyula nyugalmazott pedagógus adományának köszönhetően 10 millió forintos alapot hozott létre 2012. novemberi kuratóriumi ülésén a Kárpátalján működő gyermek néptánccsoportok támogatására. Ezenkívül minden évben díjazni kívánja a rovásírás elsajátításában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat és az őket segítő tanárokat, illetve a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar történelem iskolai oktatásában jeleskedő kárpátaljai pedagógusokat is. A pénzalapból minden év novemberében a törzstőke kamatát osztják szét, mely 2013-ban várhatóan 700.000 forintot tesz majd ki.
Az alapot létrehozó 81 éves Kiss Gyula szándéka, hogy adományával megteremtse a magyar iskolákban az autentikus magyar néptáncok és népdalok, valamint a rovásírás elsajátításának feltételeit, és ráirányítsa a figyelmet a magyar nyelv és irodalom, illetve a magyar történelem megismerésének fontosságára. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kárpátaljai magyar közösség megőrizhesse identitását, és teljes értékű, lelkileg egészséges életet élhessen szülőföldjén.
A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány megtiszteltetésnek tartja, hogy Kiss Gyula tanár úr a 10 millió forint hosszú távú kezelését a szervezetre bízta. Kérünk mindenkit, aki fontosnak tartja a pénzalap célkitűzéseit, hogy támogassa e nemes kezdeményezést anyagi hozzájárulásával. Ha valakiben felmerül az ötlet, hogy más fontos célokat szeretne támogatni, hasonló pénzalap működtetését szívesen segítjük, vállaljuk.
Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány

www.ferences.hu
http://os.mti.hu/hirek/80399/a_karpataljai_ferences_misszio_alapitvany_kozlemenye

Kiss Gyula a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt Ung megyében született 1931. július 22-én mélyen vallásos római katolikus családban. Kisgyerekként megtapasztalta a tanyasi, majd a falusi élet örömeit és nehézségeit. A színmagyar Gálocs község elemi iskolájában a kötelező szlovák nyelv tanulása közben szembesült először a kisebbségi lét nehézségeivel. 1938-ban katartikus élményként élte meg falujával együtt a terület visszacsatolását Magyarországhoz. A tehetséges kisfiút felvették az Ungvári Drugeth Gimnáziumba, ahol azonban csak négy évig tanulhatott, mert az 1944 őszén bevonuló szovjet hadsereg újra elszakította a területet az anyaországtól. A gimnáziumi időszak azonban meghatározó volt számára: itt szilárdult meg nemzettudata, itt szerezte latinos műveltségét, a kultúrák iránti nyitottságát, amelyek átsegítették az élet legnehezebb időszakain is. A szovjet érában iskolai tanulmányait orosz nyelven volt kénytelen folytatni. Közben több szakmát is elsajátított: hol szobafestő, hol pincér, míg végül 1963-ban felvételt nyert az ungvári egyetem angol szakára. Még tanult, amikor angoltanári állást kapott az ungvári magyar középiskolában. Diákjai máig szeretettel gondolnak rá mint olyan pedagógusra, aki a tilalmak ellenére is a múlt megismerésére, a magyarság vállalására és a szülőföld iránti szeretetre nevelt.
1975-től Budapesten él. Nyugdíjba vonulásáig angoltanárként dolgozott a felnőttoktatásban, fordítói munkákat vállalt. Az Autóközlekedési Tanintézet (ATI) munkatársaként részt vett a kamionsofőrök képzési projektjének nemzetközi kidolgozásában, külföldi delegációk tolmácsaként a világ sok országában megfordult.
A magyarság és a kárpátaljai magyarok iránti elkötelezettsége tettekben is megnyilvánult: emlékművet állíttatott a Gálocs melletti harcokban elesett magyar honvédek emlékére, jelentős összeget adományozott az Ungvári Drugeth Gimnáziumnak, támogatta az ungvári római katolikus templom orgonájának felújítását, negyedik éve segíti az ungvári magyar iskola néptánccsoportjának működését.