200 éve foglalkoznak vesszőfonással Izán

A kárpátaljai település, Iza az elmúlt 200 évben vesszőfonásból élt. Kosaraktól kezdve bútorokig mindent készítenek. A mesterség nemzedékről nemzedékre öröklődik, a gyermekek is ismerik annak minden csínját-bínját.
Az izai kiskertekbe zöldség helyett vesszőt ültetnek, melynek „termését” épp ebben az időszakban vágják le. Az udvarokban lázasan dolgoznak, hiszen az ágakat kézzel tisztítják meg a levelektől.
Az alapanyag megmunkálásának folyamatáról Olga Orosz, a vesszőfonás mestere mesél: „Nagy tartályokban, úgynevezett kazánokban négy órán keresztül főzzük a vesszőket, aztán pedig megtisztítjuk őket a bőrtől.” A megtisztított vesszőket kiszárítják, és ezután különböző használati és dísztárgyakat fonnak belőlük.
Anna Buhas, aki szintén a vesszőfonás mestere, hetven éve foglalkozik kosarak készítésével. Azt mondja, nincs mikor kimennie az utcára sem, folyton dolgozik. A dédnagymamának a dédunoka, Lilja segít: vízbe mártja a vesszőket, hogy ne törjenek el a munka során. A kislány maga is meg tudja már fonni a kosarak alját.
„Örülök, amikor elkészül valami, amit aztán el lehet adni, s így könnyen lehet pénzt keresni” – teszi hozzá Anna Buhas.
A vesszőfonással készült tárgyak eladásából egy család havonta körülbelül ötezer hrivnyát keres. Itt tud is fonni mindenki: nemcsak kiskosarakat, hanem díványt vagy akár szekrényt is.
Marja Dubljak, a vesszőfonás mestere mondja: „Ha hoznak egy vázlatot arról, amit szeretnének, elkészítjük azt.” A legegyszerűbb tárgyak 3—4 hrivnyától kezdődnek, a bútorok ára 1200 hrivnyától 5—10 ezerig terjed, sőt, pavilonokat is készítünk vesszőből.
A falubelieknek utazniuk sem kell ahhoz, hogy eladják portékáikat, hiszen a vevők maguk jönnek el ide. Iza utcái nagy vásártérre emlékeztetnek, ahol fonott szuveníreket, kosarakat és bútorokat lehet kapni.
Az ua-reporter.com nyomán