A háború nem old meg semmit

Az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából a palágykomoróci köztemetőben a KMKSZ helyi alapszervezete helyreállította az első világháborúban, 1917-ben elesett vitéz Takács Lajos síremlékét. A község lakói és a KMKSZ vezetői október 5-én avatóünnepség keretében emlékeztek a száz évvel ezelőtti, sok-sok emberáldozatot szedő, számunkra máig tartó elnyomást hozó világháborúra. Andrejcsák-Tóth Anetta, a KMKSZ Palágykomoróci Alapszervezetének elnöke, az Ungvári Járási Tanács képviselője elmondta, hogy a korábban romokban álló gránitobeliszk felújítását és megerősítését a község szülötte, a Magyarországon élő Kiss Béla kezdeményezte, aki feleségével együtt jelen volt az avatóünnepségen. A felújítást anyagilag a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete támogatta, a kivitelezést pedig Tóth László végezte. Az alapszervezet elnöke elmondta továbbá, hogy az 1917-ben elhunyt Takács Lajos édesanyja, özv. Takács Gyögyné, Eszter néni 1924-ben tízezer koronáért öntette egyetlen fia emlékére a református templom tornyában ma is szolgáló egyik harangot. A helyreállított obeliszken a következő sírfelirat olvasható: „ITT NYUGSZIK VITÉZ TAKÁCS LAJOS CS. ÉS KIR. 66. GY. E. NÉPF. A HAZÁÉRT HŐSI HALÁLT HALT AZ OLASZ HARCZTÉREN GRÁNÁTTÓL KAPOTT HALÁLOS SEBÉBEN KOMÁROMBAN 1917. MÁJUS 16. 27 ÉVES KORÁBAN. BÉKE PORAIRA! AZ ANYAI SZERETET EGYETLEN GYERMEKÉNEK HŐS TETEMÉT PIHENNI E HANTOK ALÁ HOZATTA. BOLDOGOK, AKIK A HAZA VÉDELMÉBEN ESTEK EL.” A síremlék alján újabb felirat olvasható: „Mikor a 27 évet elérte, akkor jött el Jézus a mennyből érte. Farkasné Bőcs Judit ungvári magyar konzul beszédében kiemelte: „Száz évvel ezelőtt dördültek el Szarajevóban azok a lövések, amelyek előidézték mindazt az érthetetlen fizikai és lelki szenvedést, amit a XX. században a két világméretű háborúban az emberiségnek el kellett viselnie. Az I. világhábrú a magyarság számára mind a mai napig kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen végkimenetele sorsdöntően meghatározta a magyar nemzet XX. századi történelmét, és következményei mind a mai napig hatnak. Össznemzeti feladat emlékezni és emlékeztetni az I. világháborúra, és annak hősi halottaira. Fontos megismerni azon okokat, melyek az európai történelem egyik legnagyobb katasztrófájához vezettek, megismerni annak lefolyását, majd az azt lezáró békeszerződéseket és azok következményeit” – hangsúlyozta a konzul asszony, majd végezetül így fogalmazott: „Isten nyugosztalja az áldozatokat, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ebben a térségben soha többé ne történjen meg a nemzetek egymás ellen fordulása.” Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke, parlamenti képviselőjelölt emlékező beszédében a következőképpen fogalmazott: „Állva a fejfa előtt, olvasva a rávésett sorokat az ember azt gondolja, hogy nincs szörnyűbb dolog, mint amikor egy anya eltemeti egyetlen gyermekét. Ez a fájdalom sugárzik ezekből a sorokból. Az I. világháborúban közel húszmillió ember halt meg, közte 600 000 magyar. S mivel mozdult ezáltal előrébb a világ? Az az eredmény, amit akkor a győztesek elértek, megérte azt a végtelen sok kínt? Az igazságtalan béke, amit akkor megkötöttek, húsz év múlva a második világháborúhoz vezetett, amiben szintén több tízmillió ember pusztult el. Azt se követte egy olyan béke, egy olyan közmegegyezés, ami tartósan fenn tudott volna maradni. Hisz a II. világháború eredményeként a kommunista rendszer elterjedt a fél világon, és szörnyű pusztítást, további súlyos emberveszteségeket okozott. Alig tudta a világ ennek a bűnös rendszernek a jármát levetni negyven év alatt.” A KMKSZ elnöke kijelentette, hogy az elmúlt évszázad hihetetlen vérözönével bizonyítja, hogy a háború nem old meg semmit. Ukrajnában ezért minél hamarabb meg kell teremteni a békét. Mindehhez nem az ellenség legyőzésével, hanem igazságossággal, jogoknak a megadásával, egymás akaratának és törekvéseinek megértésével juthatunk el – hangsúlyozta Brenzovics László.

Tóth Csenge Rebeka Feleki Sándor Ki tudja, hol? című versét szavalta, majd Szkoropádszki Péter palágykomoróci parochus a Szentírás jövendölése alapján intette és figyelmeztette az emlékezőket: „Ha kihűl a szeretet, akkor lesz vége mindennek!”, majd elmondta: „101 évvel ezelőtt talán még kevesen gondolták, hogy egy év múlva háborúba kell vonulniuk, vállalva férfias kötelességüket, meg kell védeni hazájukat, szülőföldjüket. Egy évvel ezelőtt még mi sem gondoltuk volna, hogy mi lesz országunkban. Jelek ezek arra, hogy az ember gyakran nem tud szeretetben élni. Jelek ezek arra, hogy mennyire rá vagyunk szorulva Isten irgalmára, és arra, hogy várjuk az ő második és dicsőséges eljöttét. Sok jelet tapasztalhat meg az ember az életében, ami bizony arra mutat, hogy a végidő, az igazi győzelem közel van.” A Palágykomoróci Örökzöld Nyugdíjasklub kórusa az alkalomhoz illő dalokat énekelt, és az emlékezők elhelyezték a síremléken a megemlékezés koszorúit, virágait. A megemlékezésen a megszólalók és a palágykomoróci emlékezők mellett többek között részt vett Mackó István, az Ungvári Járási Tanács alelnöke, a KMKSZ Őrdarmai Alapszervezetének elnöke, Szallár Sándor, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, valamint Boczán Péter és Mitró Ambrus, a szomszédos Gálocs és Kisszelmenc KMKSZ-alapszervezeteinek elnökei.

Badó Zsolt